Emlékfoszlány, amelyben Mariska néni családtaggá avanzsált, felnevelt engem és saját fűszerkertet ültetett.
35 évig élt szüleim családjában Mariska néni (születési nevén: Páska Mária, a fotón jobbra), a ház őrangyala.
Hivatalosan házvezetőnő volt a beosztása, de ennél sokkal-sokkal többet jelentett a család minden tagjának: anyám bensőséges segítőtársa, két, idősebb nővérem tanácsadója, nekem nevelőm, apámnak tisztelője. Mindenkinek volt rangja nála: én egyszer megemeltem a tűzhelyen egy kívánatosan illatozó fazék fedelét, mire Mariska néni egy fakanállal ráütött a kezemre és azt mondta: magának ehhez semmi köze!
A nyári konyha fala mellett volt Mariska néninek egy néhány négyzetméteres, gondosan bekerített és gondozott fűszerkertje, amelybe idegennek istenkísértés volt belépni, vagy akár egy levelet is letépni! Szigorúan fenntartotta azt a jogát, hogy a fűszerkertbe csak ő ültethetett palántát, vethetett magot; volt is ott mindenféle, hazai fűszernövény, bazsalikom, majoranna, kakukkfű, citromfű és én máig emlékszem azokra az ízekre, zamatokra és illatokra, amelyeket csak Mariska néni tárkonyos bablevese, paprikás csirkéje, káposztás rétese árasztott.
Szabadnapjait is rendszerint otthon töltötte, sokat olvasott és szívesen hallgatta a rádiót, különösen a népzenét és a rádiójátékokat. De tudom, hogy a család valamennyi tagja beszámolt Mariska néninek élete kisebb-nagyobb eseményeiről, örömeiről és gondjairól.
Mariska nénire úgy emlékezem, mint a család őrangyalára. Gyöngyösön a felsővárosi temető ad nyughelyet neki.
