Az általam is megélt hosszú évtizedekben számtalan fontos társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális esemény zajlott le.
Az én emlékezetemben mégsem ezek élnek a legélénkebben, felejthetetlenül, hanem azok az apró-cseprő események, amelyek a környezetemben, a jelenlétemben, vagy éppen velem történtek meg. Ezekből szeretnék a honlapomon néhányat megosztani Olvasóimmal.
Alapozzunk meg egy olyan olvasókört, mint amilyent elődeink elbeszéléseiből ismerünk abból az időből, amikor a falusi emberek javarészt még írástudatlanok voltak. Itt a tanító, a kántor, vagy a segédjegyző olvasott fel a gazdáknak újságból, vagy folyóiratokból cikkeket, amelyeket azután közösen megvitattak.
Ha megnyerte a tetszésüket, írják meg a véleményüket, egészítsék ki olvasmányukat a saját ismereteikkel, tapasztalataival, ellenvéleményeikkel, mert ettől leszünk mindannyian bölcsebbek.
Következzék tehát egy Emlékfoszlány!
Torma Lajos az egykori Füredi Hajógyár megbecsült szerszámlakatos szakembere volt. Abban az időben ez a gyár még nem csupán sportvitorlás hajókat épített, hanem motoros vontatókat, teherszállítókat, sőt szép kirándulóhajókat is. Torma úr arról volt híres, hogy mindig ő irányította a súlyos motorok beemelését és rögzítését az elkészült hajtótestbe. Ez nagyon precíz munkát igényelt, mert már egy-két milliméternyi eltérés is jelentékenyen befolyásolta a hajó működését.
Torma úr azonban nem csupán technikai szakember volt, hanem kiváló kertész is, akinek gyönyörűen ápolt virágoskertje, veteményese és gyümölcsfái is voltak. Én úgy ismertem meg, hogy hallottam róla, felkerestem és megcsodáltam a többéves muskátlifalát. A gondosan nevelt töveket minden ősszel kiemelte a földből és a pincéjében, függőlegesen kifeszített zsinórhoz rögzítve teleltette át, majd tavasszal ismét kiültette.
Egy nyáron meglátogatott bennünket egy hamburgi professzor barátom, aki a családjával együtt lakókocsin érkezett és azt panaszolta, hogy a jármű zuhanyfülkéjének az ajtaja nem záródik. Már több javítóműhelyt felkeresett, de sehol se tudták megjavítani. Menjünk el Torma úrhoz – mondtam – hátha ő megjavítja! Így is lett, Torma úr fogott egy csavarhúzót és egy fogót, kicsit mormogott és tíz perc múlva közölte, hogy végzett a munkával. És az ajtó azóta is tökéletesen működik!
Torma úr kiürült műanyag flakonokból kiváló madáretetőket készített, és erről megjelent egy riport a megyei napilapban, amire százan kértek ilyen madáretetőt tőle.
Néhány év múlva elhunyt Torma úr siketnéma felesége. Ő maga is betegeskedett, végül egy szociális otthonban talált menedéket magának.
