Tavasszal a kertekben, a parkokban egyre több vakondtúrás jelenik meg, ami rontja a kert, a park képét és kárt is okoz azáltal, hogy ez a föld alatt élő, kis állat feltúrja a gyepet, kifordítja a földből az elültetett palántákat.
Hasznos vagy káros állat a vakondok? - teszik fel sokan a kérdést, amire nem is olyan könnyű egyértelmű választ adni. Mert az kétségtelen, hogy a vakondok is hozzá tartozik az élő környezetünkhöz. Pusztítja a talajban élő és károsító pajorokat, csigákat, lótücsköket, drótférgeket, százlábúakat, de kedvelt csemegéje a földigiliszta, amelyről pedig köztudomású, hogy a leghasznosabb talajlakó élőlények köz tartozik, mert eleven ekeként forgatja, lazítja, keveri a termőföldet. Végül is: a vakondok védett állat!
A kifejlett állat 18-20 cm hosszúra nő meg. Mellső végtagjai összenőtt ujjak vannak, ezekkel túrja a földet. Ormánya rózsaszínű, restét sötét, bársonyos bunda borítja. A 70-100 gramm tömegű jószág minden nap a testtömegével azonos mennyiségű táplálékot fogyaszt el. Tavasszal szaporodik és a nőstény négy-öt csupasz kölyköt hoz a világra. Bonyolult szerkezetű járatokat épít, amelyeknek kamrái fél méterrel a föld felszíne alatt helyezkednek el. A vakondok itt alussza téli álmát. Legfőbb ellensége a gólya, amely hosszú csőrét belefúrja a vakondtúrásba és éve nyeli le a kis állatot.
A ma vakondnak hívott emlős állat régies neve vakondok, ez az egyes szám, később ez rövidült vakond formává. Tehát a vakond (egyes számban) – vakondok (többes számban), illetve a vakondok (egyes számban) – vakondokok (többes számban) is elfogadott forma nyelvünkben. Nekem a vakond már vakondok marad.
A vakondok több mint száz éve védettséget élvez, védett állat. Ahol kárt okoz, ott sem szabad megölni (ami a védettsége miatt amúgy is szabálysértés), ugyanis hatékony eszközökkel el is lehet űzni. A leginkább riasztó megoldást a vakondok ellen az, ha elzárjuk az élelemforrástól, és megakadályozzuk, hogy a járataiban felhalmozódott földet a felszínre túrja.
De hogyan lehet védekezni ellene?
A legősibb védekezés, hogy valamilyen szagos olajba mártott rongyot dugnak a vakondjáratba és annak illó szaga elriasztja őket. A sörösüveg metodika abban áll, hogy az üveget majdnem a pereméig beássuk a földbe; a talaj közeli légjárat rezgésbe hozza az üveget, huhogó hangot ad, és ezt a vakondok nem képes elviselni.
Az elektromos vakondriasztók az ember számára hallhatatlan frekvenciájú hangokat sugároznak, amelyek távol tartják a vakondokokat. Jó tapasztalataim vannak a nagy sárfű nevű, a kutyatej-félék közé tartozó növények ültetésével, mert ezek a gyökerükön riasztó hatású anyagot választanak ki. Ahol a kertben, elszórtan ilyen növényt ültetnek, ott a vakondokok nem telepednek meg.
Annyi bizonyos, hogy a vakondokok is egyéniségek, nem egyformák. Egyik az egyik, másik a másik módszerre reagál jobban. Ki kell kísérletezni a helynek legjobban megfelelő módszereket!
