Emlékfoszlány, amelyben megtudtam, hogy milyen huncut igazság rejlik ebben a zabhegyező népi mondásban.
Igen kedvelem a népi mondásokat, amelyek mindig rejtenek valami huncut igazságot is. Ilyen mondás többek között az is, hogy elmehetsz Kukutyinba zabot hegyezni. Ezt főként olyan emberekre szokták mondani, akiknek a munkája nem sokat ér, nem érdemli meg az elismerést. A mondás azért is szöget ütött a fejembe, mert a zabszem - köztudomás szerint - mind a két csúcsán hegyes, tehát ezt a tulajdonságát még tovább fokozni teljességgel felesleges munka volna.
Két évvel ezelőtt egy kedves meghívást kaptam a Csongrád megyei Ferencszállás községből, azzal a céllal, hogy az ottani könyvtárban tartsak egy előadást kertészeti kérdésekről és válaszoljak az ott feltett kérdésekre. A Deszk nagyközség mellett fekvő Ferencszállásról nem sok ismerettel rendelkeztem, de azt tudtam, hogy van a határában egy Kukutyinnak nevezett puszta, ezért megragadtam a kínálkozó alkalmat és megkérdeztem a közönséget, hogy valaki tudja-e, hogy miről kapta ez a puszta a közismert, népi mondásban szereplő nevét? Szerencsém volt, mert többen is emlékeztek az alábbi eseményre:
Kukutyin-puszta a Maros közelében terül el és az ottani vetések gyakran válnak az árvíz áldozatává; ezért kitalálták, hogy ezekre a földekre zabot vetnek és, ha az áradás csak akkora, hogy a zab kalásza a víztükör fölé emelkedik, akkor csónakokba szállnak és levágják, learatják a kalászokat, megmentik a termésnek egy jelentékeny részét.
Egyszer az történt, hogy egy fiatalember, aki egyébként a közeli Szegeden dolgozott, munka és jövedelem nélkül maradván felkereste a község legtekintélyesebb gazdáját és kérte, hogy adjon neki valami munkát. A gazda –rövid gondolkodás után – azt mondta, hogy: Eridj fiam Kukutyinba zabot hegyezni! És ahogy mondta, úgy is történt, az esemény pedig bekerült a jól ismert népi mondások közé.
