Beszélgetőtársaim természetszerűen gyakran hozzák szóba a kertészkedést és aggódva voltam kénytelen tapasztalni, hogy sokan, akik korábban tántoríthatatlanul lelkes hívei voltak a virágoskerteknek, a saját termésű gyümölcsöknek, a változatos zöldségféléknek, a ház pincéjében érlelt bornak, most egyre kevésbé biztosak abban, hogy érdemes-e a kertészkedéssel bajlódni.
Érvként leginkább az hangzott el, hogy egyre drágábbak a növényvédőszerek, a műtrágyák, a gépek és eszközök, a vetőmagvak, növekednek a közterhek, az ingatlanadók és ha valakinek a hobbitelke távol van a lakásától, akkor az utazás is jelentős összeget emészt fel. Ezeket a költségeket egyre kevésbé egyenlíti ki a kert terményeiből származó bevétel.
Hadd soroljam fel néhány ellenérvemet.
Abban bizonyára mindannyian egyetértünk, hogy a kertészkedés a szabadidő eltöltésének egyik legkellemesebb és leghasznosabb módja. Tiszta levegőn, csendes környezetben, viszonylag könnyű, változatos mozgással tölteni az időt - ilyen dolgot az orvos írhat fel receptre!
Az se vitatható, hogy aki kertészkedik, az egészségesebben táplálkozik, több gyümölcsöt és zöldséget fogyaszt és ez kihat a család minden tagjának a táplálkozására is.
Arra már kevesebben gondolnak, pedig nagyon fontos érv a kertészkedés mellett, hogy a saját termények nem tartalmaznak egészségre ártalmas szermaradványokat, hiszen mi ügyelünk arra, hogy csak környezetbarát növényvédőszereket használjunk, semmi esetre se permetezünk feleslegesen és a megengedettnél nagyobb töménységű, esetleg épen kiskertekben nem engedélyezett szerekkel. Aki pedig nem így cselekszik, az csak magára vethet!
Én nagyon fontosnak vélem azt a sikerélményt, amelyet a kertészkedés nyújt a gyakran lélekölő, kenyérkereső munka után. Mert az első tavaszi hónapos retek, az első leszüretelt szamóca, az első kinyílott rózsabimbó, nem is beszélve a saját termésű pohár borról, az alkotó munkánk sikerét igazolja. És erre manapság mindenkinek nagy lelki szüksége van.
Persze a kertészkedés se lehet mentes a kudarcoktól, de ezeket az alapismeretek birtokában többnyire el lehet kerülni.
Azt kell ültetni, vetni,termelni, ami az adott helyen a legjobban érzi magát. Igaz, lehet tündérrózsás tóvilágot létesíteni a Galyatetőn és magashegyi sziklakertet a bugaci homokon, de ez sok pénzbe és fáradságba kerül, tehát nem érdemes. Azok a növények, amelyek otthon érzik magukat nemcsak gyorsabban fejlődnek, szebb és több virágot nyitnak, zamatosabb gyümölcsöt érlelnek, hanem kevesebb ápolást és vegyi növényvédelmet is igényelnek, mint azok, amelyeket erőszakkal kell életben tartani.
Új kertészkedőknek azt ajánlom, hogy nézzék meg a szomszéd kertjét és azt termeljék, ami a szomszédban is sikeres. Okos ember a másik tapasztalatából okul!
És hallgassanak minket is, akik igyekszünk praktikus, egyszerű, hasznos tanácsokkal segítséget nyújtani ahhoz, hogy minél kevesebb kudarcuk és minél több örömük származzék a kertészkedésből!
