Friss gyümölcsnek, pálinkának, mutatós lombú kerti fának jó szívvel ajánlom a manapság ritkán ültetett eperfát.
Este van, este van: kiki nyúgalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja,
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Ezt írta Arany János a Családi kör című költeménye elejére. Indokoltan, mert az ő korában szinte minden falusi ház előtt (többnyire a kút mellett) állt egy vagy két eperfa. Megbecsült, szerény igényű fafaj, amely azonban rendkívül sok szolgálatot képes teljesíteni a gazdájának: az apró, de igen ízletes gyümölcse kedvenc csemegéje volt a gyerekeknek, ha meg lehullott, akkor a kacsák jó étvággyal fogyasztották el. Gyorsan romlik, hosszú útra nem szállítható, de jelentős cukortartalma következtében a cefréjéből kiváló pálinka készíthető.
A XX. század első felében igen sok családnak adott mellékjövedelmet a selyemhernyók tenyésztése, ezért a közutak mellé is eperfákat ültettek, mert a selyemhernyók tápláléka az eperfák lombja volt. A fája is értékes nyersanyag, műtárgyak és hordók készülhetnek belőle. És még mutatós lombozatot is fejlesztenek, különösen a csüngő koronájú, úgynevezett szomorú eperfák.
Ha van elég hely a kertben, ültessenek most, októberben egy eperfát is. Gyorsan növekszik és a nemesített, új fajtáknak a régebbieknél jelentékenyen nagyobb gyümölcsei érnek.
