Emlékfoszlány, amelyben 2 napig küldönc voltam az ország legnagyobb cserkész-találkozóján. Jamboree 1933.
A napokban Gödöllőn jártam, ahová azért hívtak, hogy az egykori királyi kastély parkjának felújításával kapcsolatban egyeztessük a tapasztalatainkat az ottani vezető kertésszel. Azt gyanítom, hogy a vita némi csalódást is okozott a helybélieknek, mert engem a park minden apró részlete a jamboree-ra emlékeztetett.
1933 talán legnagyobb eseménye a Gödöllőn megrendezett negyedik cserkész-jamboree volt. A két hétig tartó rendezvényen részt vettek mindazok az országok (46), amelyekben élt és virágzott a kor legnagyobb társadalmi szervezete, a cserkészet. Ezen a rendkívüli szakértelemmel megszervezett cserkész-találkozón kívántak alkalmat adni az ifjúságnak arra, hogy megismerjék és megkedveljék egymást az együttműködés és a béke érdekében. Két hétig itt tartózkodott Sir Baden Powell, angol tábornok, a cserkész-mozgalom megalapítója, akit minden cserkész csak Bi-Pi néven ismert meg. A tábor parancsnoka gróf Teleki Pál egyetemi tanár (később Magyarország miniszterelnöke), a magyar főcserkész, helyettese pedig Sík Sándor piarista tartományfőnök, költő és főcserkész-helyettes volt.
Én akkor éppen elmúltam 14 éves, tehát a tábor legfiatalabb korosztályába tartoztam, aminek azt köszönhettem, hogy két napig a küldönce lehettem Sík Sándornak és jól megismerhettem a nagy területet elfoglaló tábor minden részét.
A jamboree-n 26 000 cserkész (csak fiúk) vett részt, sátorban laktak és kiváló, napi ötszöri étkezésben volt részük; a hatalmas konyha egy rántottához 54 000 tojást használt fel és a napi kenyérfogyasztás 14 000 kg volt.
Ébresztő kürtszó reggel fél hétkor, takarodó fél tizenegykor. A napi program ismerkedésekből, előadásokból, bemutatókból állt, de a legizgalmasabb mindenki számára az volt, amikor Bi-Pi a táborparancsnok kíséretében lóháton végigjárta a tábor területét és egy-két mondatot váltottak a fiúkkal.
A gyöngyösi főgimnázium „Mátra 99" jelű cserkész-csapata a második altáborban helyezkedett el, szomszédságunkban az USA táborával, ahová gyakran jártunk át ismerkedni és nagyszerű, vastag amerikai lángost fogyasztani.
A jamboree-zók legszórakoztatóbb tevékenysége a soha véget nem érő csere-bere volt. Ebben hivatalosan és szervezetten a bélyegcsere szerepelt, de mindent lehetett cserélni; én egy csokor árvalányhajért egy francia cserkész-inget cseréltem, és ettől kezdve a lyoni cserkésztársammal hosszú éveken át leveleztem.
