A zöldséges-pultokon kapható, de konyhakertben is megtermelhető zöldségeket mutatom be a diétázó ember szemszögéből.
Régi tapasztalata az életmód változásait kutatóknak az, hogy a legstabilabb megszokások az étkezéssel kapcsolatosak. Aki hozzászokott a déli, meleg leveshez, vagy a könnyű vacsorázásához, az élete végéig ragaszkodik ehhez a szokásához. Pedig az életmód folyamatosan változik, sőt egyénileg olykor igen nagy mértékben is és ezt követni kellene az étkezési szokások korszerűsítésével.
Miért van egyáltalán szükségünk diétára?
Jelentékenyen megváltozott a szervezetünk tápanyagigénye is az utóbbi évtizedekben: az én gyerekkoromban még a városi ember is - a téli hónapokban - naponta fűrészelte, aprította a tűzifát, hordta a pincéből a szenet, a munkahelyén is gyakran végzett fizikai munkát, gyalog közlekedett, tehát a szervezete több kalóriát fogyasztott. Ennek következtében indokolt volt, hogy nehezebb, sokszor zsíros ételeket fogyasztott anélkül, hogy ennek következtében emelkedett volna a testsúlya, vagy a koleszterinszintje. Manapság azonban mindannyian többet ülünk az íróasztal, vagy a számítógép mögött, villamoson, vagy autóbuszon járunk a munkahelyünkre, szabadidőnkben sokat töltünk a televízió képernyője előtt, keveset mozgunk, tehát kevés kalóriát fogyasztunk; a táplálkozásunkat is ennek megfelelően kellene alakítanunk.
Erre a körülmények - a saját konyhakert, a piac, a zöldség- és gyümölcskereskedelem - lehetőséget is nyújtanak, nekünk pedig egészségünk érdekében ezt jobban, célszerűbben kellene kihasználnunk. Amire kiváló lehetőséget adnak a télen hozzáférhető zöldségfélék.
Káposztafélék: néhány családtagot néha elfelejtünk!
Hadd említsem elsőként a savanyított fejeskáposztát, amely nagy C-vitamin tartalma miatt fölöttébb fontos élelmiszer és a hagyományos, magyar konyhának fontos alapanyaga (töltött káposzta, káposztás tészta, káposztás rétes, paradicsomos káposzta stb.). Indokolatlanul lebecsült és mellőzött zöldségféle a kelkáposzta, amely béta-karotin, C-vitamin és kalcium tartalmával járul hozzá a szervezetünk egészségéhez. Hasonló a hatása a bimbóskelnek, a brokkolinak, a karfiolnak és a kalarábénak is.
A régmúlt századokban népélelmezési cikk volt a fodros kel, amely azonban valamilyen felderítetlen okból kiment a divatból, pedig egyike a leghasznosabb téli zöldségféléknek. A magját nyár derekán kell elvetni, majd a palántáit állandó helyükre ültetni; 80-100 cm magasra növő bokra szárán, nagy, fodros, húsos leveket fejleszt, amelyek tökéletesen fagyállóak, tehát egész télen a szabadban lehet hagyni a tövet és csak annyi levelet kell belőle letördelni, amennyit a konyhában feldolgoznak. (Sokra becsülöm a fodros kel esztétikai értékét is, mert télen – különösen, amikor a hó vagy a dér belepi, pompás látványossága a kertnek.)
Gumós és gyökérzöldségek
A magyar fogyasztót nem kell bíztatni a burgonya fogyasztására, hiszen ez már ötszáz éve nemzeti eledelnek számít. Sajnos, elfelejtettük azonban a csicsókát, amelynek a gumói helyettesíthetik a burgonyát. Nagy értéke, hogy a benne levő szénhidrát nem keményítő, hanem egy fruktóz egységekből felépülő poliszacharid, az inulin formájában van jelen, tehát ezt a cukorbetegségben szenvedő embertársaink is fogyaszthatják. A gyökérzöldségek közül a sárgarépa nagy karotintartalmával (a répalekvár receptje itt olvasható), a pasztinák pedig édeskés ízével jeleskedik.
A céklát többféle dologra is használhatjuk, mint gondolnánk
Rendkívül értékes saláta-alapanyag a cékla, amely jelentős mennyiségben tárol B1, B2, C, és P vitamin mellett kalciumot és foszfort, valamint 6-9% cukrot. A levét ne tessék kiönteni, mert abban lakozik a legtöbb hatóanyag! Ráadásul lekvár és sütemény is készíthető e remek zöldségből!
Céklaital Kaldeneker György konyhájából
A hagymák rendkívül könnyen termeszthetők
A téli hónapokban is folyamatosan fogyasztható zöldségfélék közül nem volna méltányos kihagyni a viszonylag kis mennyiségben használatos, de annál több zamatanyagot tartalmazó hagymaféléket, mint a vöröshagymát, a metélőhagymát, az áttelelő póréhagymát és a családi hagymát. A fokhagyma termesztése 5000 éves múltra tekinthet vissza; az étkek ízesítésén kívül gyógyszerként és „varázsszerként" is használták. Használata javítja az emésztést, megelőzi az érelmeszesedést és csökkenti a magas vérnyomást.
Télen is beszerezhetjük a friss salátát!
A salátafélék népes csoportja (fejes saláta, radiccsió, kínai kel, madársaláta, stb.) a húsételek fontos és egészséges kísérője.
Sütőtökből chips, lekvár, sütemény is készíthető
Utolsónak említem az éppen napjainkban is aktuális sütőtököt. A valamikor egyeduralkodó, hatalmas méretű, Nyagydobosi fajta mellett egyre nagyobb népszerűségnek örvendhet a nagyjából körte alakú, 3-4 kg tömegű kanadai sütőtök, amely a családi kertekben is nehézség nélkül megtermelhető és azzal az előnnyel rendelkezik, hogy felaprítva gyorsabban lehet megsütni, mint a régi sütőtökfajták gyümölcseit. Beltartalmi értékét nagy karotin, C-vitamin, kalcium és foszfortartalma adja. Többek között ezért is kiválóan alkalmas bébiételek készítésére.
Receptek:
- Sütőtök chips
- Sütőtökös lekvár: narancsos, mézeskalácsos
- Sütőtökös sütemény
