A szentek legendája és az időjárással kapcsolatos megfigyelések ugyan nem függnek össze, a magyar néphagyomány viszont megteremtette a kapcsolatot.
A III. század elején, a keresztényüldözések idején egy fiatal római keresztény fiú a hite mellett tanúságot tesz, mire a császár parancsára lefejezik. Pongrác vértanúhalála után kb. 80 évvel, Kr.u. 384 május 13-án, pünkösdhétfőn a rajnavidéki Maastricht idős püspöke, Szervác örök nyugalomra tér. A püspök sírját állítólag sosem lepte be a hó, később búcsújáró hellyé vált a fölé emelt templom. Szintén még a 3. század elején egy gazdag sáfár, Bonifatius isteni jelet kap, melynek hatására megkeresztelkedik. Tarsusba utazik, hogy vértanúk holttesteinek felkeresésével üdvöt nyerjen. Ott elfogják, és május 14-én kegyetlenül kivégzik.
A fent említett három férfiút, Szervác, Pongrác és Bonifác szenteket összeköti, hogy az egyházi kalendáriumban rögzített névnapjaikon (május 12, 13, 14) a tapasztalat szerint a melegedő időjárás rendszerint lehűl, akár fagy is lehet, innen ered közös nevük is: a fagyosszentek.
A szentek legendája és az időjárással kapcsolatos megfigyelések ugyan nem függnek össze, a magyar néphagyomány viszont megteremtette a kapcsolatot. Úgy tartják, hogy a vértanú szentek haragszanak, ennek eredménye a májusi fagy: „Szervác, Pongrác, Bonifác megharagszik, fagyot ráz" (Berettyóújfalu). Topolyán még halálukat is ehhez kapcsolták: „Pongrác kánikulában subában megfagyott, Szervác a Tisza közepén víz nélkül megfulladt, Bonifácot pedig agyoncsipkedték a szúnyogok – ezért haragusznak ránk emberekre, és évről-évre visszajönnek, hogy bosszantsanak bennünket". A mindszentiek szerint a szentek halálra fagytak a névnapjukon bekövetkezett fagyban, mert ruháikat a betegeknek adták.
A fagyosszentek napjain bekövetkező lehűlés a kisarjadt rügyeket vagy a vetést tönkreteheti. A regulák szerint ha ilyenkor nagy a hideg, az ősz is hosszú lesz. A földművelő munkákban a fagyosszentek után ültettek csak uborkát, babot vagy paradicsomot.
Egy ferencszállási mondóka szerint:
„Szervác, Pongrác, Bonifác; mind a fagyosszentök, Hogy a szöllő e ne fagyjon füstöljenek kendtök!"
Az Ipoly mentén még Zsófia napját, május 15-ét is beleszámították a fagyos napok közé:
„Pongrác, Szervác, Bonifác, Zsófia is lehet gyász."
Forrás: Szigethy Zsófia néprajzkutató a szentendrei Skanzenből.
