Nem hálás feladat portrét rajzolni olyan növényről, amelyet kevéssé szeretünk vagy legalábbis nem sokra értékelünk. A kelkáposzta - hiába is tagadnám és tiltakoznék ellene - ezen növények közé tartozik.
Mégis azért válogattam a késő ősszel, novemberben betakarított zöldségfélék sorába, mert azt akartam, hogy egy ilyen, "nem szeretem" vetemény is legyen a sorozatban. Sietek azonban hozzátenni, hogy a kelkáposzta "össznépi" elutasítása egyáltalán nem indokolt magatartás, mert ebből a káposztaféléből is lehet korszerű, ízletes ételeket készíteni, tehát helye van a kiskertekben is.
Története
A kelkáposzta Savoyából vagy annak környékéről származik, ezért a régebbi irodalmi források olaszkáposzta néven emlegetik. Lippai a Posoni kert káposztákról szóló fejezetében ugyancsak az olaszkáposztáról mondja: "zöld, a levele fodor, aki jóféle, főben megyen, mint a másféle (ti. a fejes káposzta, szerző); de nem olyan tömött és kemény belől, hanem szép sárga és gyengébb a másiknál".
(Érdemes itt idézni Lippai Jánosnak néhány sorát, ami arról tesz tanúbizonyságot, hogy ez a nagy tudású, tekintélyes ember egészséges humorral is rendelkezett: "Nem versengek itt hijába a Káposztának nevéről, honnan hívatik annak Magyarul; noha némelyek arra akarják vonni, hogy az első feltalálóját ennek a fűnek Kápnak hívták: ezért attul volna eredete, mintha Káposzta annyit tenne, mint Káp hozta.")
Hazánkban nagyon széleskörűen termelt növény a kelkáposzta, jóllehet sohasem vált olyan fontos népélelmezési cikké, mint a fejes káposzta. Termelik fólia alatt, korai szabadföldi, nyári és őszi terményként. Mohácson áttelelő kelkáposztát termelnek, amit ottminden bizonnyal a kiegyenlített klíma, az enyhe tél, a megfelelő talaj, az öntözési lehetőség, a kialakult termelési hagyomány, a körülményekhez hozzászokott tájfajta és a piac közösen tett lehetővé, és a termelők számára jövedelmezővé.
Miben különbözik a kelkáposzta a fejes káposztától? Mindkét növény kétéves, vagyis az első évben csak a vegetatív szerveik fejlődnek ki, és a második évben hoznak magszárat, azon virágokat és becőtermésekben magokat érlelnek. Mindkét növény "feje" voltaképpen egy gigantikus rügy. A kelkáposzta levelei fodrosak, hólyagosak; a fejes káposztáé simák, nem fodrozottak. A kelkáposzta hidegtűrőbb a fejes káposztánál, ezért áttelelhető; a szárazságot is jobban elviseli. Viszont nem savanyítható, és rosszabbul is tárolható, mint a fejes káposzta.
Termesztése
A kelkáposzta hidegtűrő, a szélsőséges időjárást is elviselő konyhakerti növény. Fényigénye közepes, ami azt jelenti, hogy a korai fajták napon érzik magukat a legjobban, a nyáriak azonban szívesen veszik az ún. sétálóárnyékot, amikor magasabb növények (pl. kukorica, napraforgó, fiatal gyümölcsfák) vetnek rájuk átmenetileg árnyékot. Napfény hiányában a kelkáposzta felnyurgul, és nem fejesedik.
A mérsékelt meleget kedveli; 13-20 °C-on növekszik a leggyorsabban, az ennél magasabb hőmérséklet nem kedvez neki, kisebb fejeket fejleszt. A befejesedett növények átmenetileg még -10 °C-os fagyot is elviselnek.
Kertben a könnyen felmelegedő, jó vízellátású, sok táp-anyagot és humuszt tartalmazó talajok felelnek meg a kelkáposzta termeléséhez.
Vízigényes növény, jóllehet a tartósabb szárazságot jobban viseli el, mint a fejes káposzta. Meleg, párás, csapadékos helyen hozza a legszebb fejeket. Előnyös, ha gyorsan, folyamatosan fejleszti ki fejeit, mert a levelek csak így lesznek zsengék. Víz hiányában vagy szakaszos öntözés esetén a fej elöregszik, a levelek rágósak lesznek.
A kelkáposzta egyértelműen tápanyagigényes növény. Lehetőleg frissen trágyázott ágyásba ültessük, és a növényeket lássuk el bőségesen könnyen oldódó tápanyagokkal - fejtrágya, illetve lombtrágya formájában.
Kiskertben a kelkáposztát csak palántázással érdemes termelni. A palántákat magunk is nehézség nélkül előállíthatjuk. Egészséges, üde, fehér és fejlett gyökérzetű palántát ültessünk ki. A jó palánta 3-4 lomblevelű, zömök, szívós és edzett. A túlfejlett palánták nehezen erednek meg.
A korai termesztésre nevelt palántákat 6-7 hetes korukban ültethetjük ki március végén, amikor tartós fagyoktól már nem kell tartani. A késői növények palántáit nyáron neveljük fel. Ehhez csak 4-5 hétre van szükség; a kiültetésükre június elején kerül sor.
A kelkáposzta könnyen palántázható növény, mert a palánták a kiszedéssel és új helyre ültetéssel kapcsolatos "sokkot" jól kiheverik. Az ültetési távolság a koraiaknál 35 x35 cm, a későbbieknél 50 x 50 cm. A palántákat fejes saláta, hagyma, spenót közé is ültethetjük, sőt néhány kel-káposzta helyet kaphat a gyümölcsfák körüli tányérban vagy a szőlősorok között is.
Védettebb, enyhébb telű vidékeken érdemes megpróbálkozni az átteleltetéses termeléssel is. Ennek a sarokpontja az, hogy a palántákat október közepéig kiültessük, és azok a fagyok beállta előtt begyökeresedjenek, de ne növekedjenek tovább. A palánták áttelelését elősegíti, ha talajukat megdarált szerves hulladékkal (friss komposzttal), falevelekkel, felszecskázott füvel, szalmával letakarjuk.
Mint a káposztaféléknek általában, a kelkáposztának is többféle kártevője és betegsége van. Már palántakorban védekezni kell a palántadőlés, később a peronoszpóra, a levéltetvek és a káposztalepke hernyója ellen.
A korai fajták az ültetéstől számított 60-70 nappal, a késeiek 100-120 nappal szedhetők fel. Utánuk az ágyásban még rövid tenyészidejű másodterményeket vethetünk.
Mind a korai, mind a késői fajták fejeit akkor kell leszedni, amikor a levelek még üdék. Ekkor a fejet oldalra döntjük, és metszőollóval vagy késsel levágjuk a szárról. A koraiak 0,5-1 kg-os, a későiek 2-3 kg-os fejeket is fejlesztenek.
A kelkáposzta nyári ápolása rendszeres kapálásból, öntözésből, műtrágyázásból és gondos növényvédelemből áll. Húsos, lédús leveleit főként a levéltetvek és a káposztalepke falánk hernyói támadják meg.
Felhasználása
A kelkáposzta táplálkozási értékét a benne levő szénhidrátok, de még inkább az emészthető rostok, az ásványi sók, a viszonylag nagy mennyiségű B1- és B2-vitamin-, valamint vastartalma, íz- és zamatanyagai adják.
A sokak által lenézett kelkáposzta ily módon értékesebb zöldségféle még a fejes káposztánál is. Használati értékét tovább növeli, hogy - korszerű konyhatechnika mellett - a kelkáposztából készült ételeket a gyengébb gyomrúak is fogyaszthatják, mert könnyebben emészthetőek, mint a fejes káposztából készült, többnyire sok zsiradékot tartalmazó, "magyaros" fogások.
Felhasználás előtt a külső, sötétzöld, durva szövetű leveleket le kell szedni. Legfinomabb a belső, zöldessárga, tömött fej, ennek igen mérsékelt a "káposztaíze" is.
A kelkáposztát egész éven át fogyasztják, de - a fejes káposztától eltérően - savanyításra, tartósításra nem alkalmas. Szabadban a földbe vermelve és betakarva jól átteleltethető, és pincében is el lehet tartani oly módon, hogy tövestül szedjük fel a kerti ágyásból, és a pincében nyirkos homokba állítjuk a gyökérzetét.
A fejekről leszedett külső borítólevelek takarmányozási célra használhatók fel.
