El se tudom képzelni, hogy miképpen táplálkozhatott Európa népessége a burgonya megjelenését megelőző időszakban, hiszen a növény gumója kétszáz éve egyike a legfontosabb alapélelmeknek, és valószínűleg még sokáig az is marad.
Története
Amerika bennszülött lakossága több ezer éve termeli az Andok magasabb fekvésű, hűvösebb klímájú vidékein, Mexikóban, Peruban és Chilében. Amerika felfedezése után került el Spanyolországba.
Lehet, hogy megtörtént, de lehet, hogy csupán legenda: a spanyol királyi udvarban az amerikai útjukról éppen akkor visszatért hajósok bemutatták az előkelő társaságnak a burgonyanövényt, a lombját, a fehér virágait és a zöld bogyóit. A főurak kóstolgatták, és bizony nem találták ehetőnek, sőt a bogyók fogyasztása fejfájást és gyomorgörcsöket is okozott. Ekkor valaki mérgében a nyitott kandalló parazsába hajította az egész növényt - a gumóival együtt. Rövid idő múlva kellemes illat terjedt el a teremben: a sülő krumpli illata. Nosza, kikapkodták, kikotorták az urak a tűzből a gumókat, és élvezettel fogyasztották el az omlós, finom csemegét. Azóta van becsülete a burgonyának a királyi palotákban és a legszegényebb emberek hajlékában.
A hiteles történelem szerint Chile meghódítása után, a 16. század 60-as éveiben hozták magukkal a spanyolok hazájukba, ahonnan először Portugáliába és Itáliába került. A 17. század végén és a 18. század elején több évben igen silány gabonatermést takarítottak be Európa-szerte, és az ennek hatására bekövetkezett éhínség kedvezett a burgonya elterjedésének.
Nálunk sem fogadták valami nagy lelkesedéssel, és csak II. József uralkodása idején, 1770-ben kezdték el termeszteni a Felvidéken. Erdélyben - ahol pityókának nevezik - csak az 1815. évi éhínség után barátkoztak meg vele.
A korábban kisparcellákon termelt burgonya ma egyike a fontos szántóföldi növényeinknek, amelyet 80-100 ezer hektár területen termesztenek nagyüzemi módszerekkel, felhasználva a gépesítés és a kemizálás minden lehetőségét. A kiskertekben fokozatosan háttérbe szorul, hogy helyet adjon az ún. finom zöldségféléknek. Változatlanul kellemes dolog azonban, ha a korai burgonya megterem a kertben, legalább annyi, hogy egy váratlanul érkezett vendég ellátásához ne kelljen a piacra szaladni krumpliért.
A továbbiakban mi is csak a korai újburgonya termesztésének rövid összefoglalását adjuk.
Termesztése
A burgonya optimális talaj- és éghajlati igényei elég pontosan körvonalazhatók, de mégis szinte mindenütt megterem, mert képes alkalmazkodni az adottságokhoz. Legjobban a könnyű, homokos vályogtalajt kedveli, amely korán felmelegszik.
Bár a talaj kémhatásának nincs különösebb jelentősége, kedvező számára a gyengén savanyú (5,8-6,5 pH) talaj. A tavasszal lassan felmelegedő nehéz agyagtalajok, amelyeknek rossz a vízáteresztő képessége, a burgonya termesztésére csak korlátozottan alkalmasak.
Nagyon fontos a talaj humuszállapota. Ezért a burgonyát a kertnek ősszel istállótrágyázott ágyásaiban termeljük. Tavasszal csak érett istállótrágyát vagy komposztot keverjünk a talajba. A tavaszi sekély talaj-előkészítéskor m2-enként 100 gramm vegyes műtrágyát is használjunk.
Az újburgonya termesztéséhez az apró gumók alkalmasak. Legcélszerűbb, ha ezt nem az előző évi termésből válogatjuk ki, hanem megvásároljuk. A jó vetőgumó 3-6 cm átmérőjű, és rajta 5-8 rügy található.
A kiskerti, korai termesztésre a rövid tenyészidejű fajták alkalmasak. Ilyen az Astilla és a Pierwiosnek; az elsőnek 78-82, a másodiknak 82-86 nap a tenyészideje.
Az egészséges, ép vetőgumót előcsíráztatjuk, mert ezzel a tenyészidőt mintegy két héttel lehet lerövidíteni, és 10-20% többlettermést lehet elérni. A cél az, hogy kiültetéskor a gumókon 2 cm-nél nem hosszabb, vastag csirák legyenek, mert az ezeknél hosszabb csírák a szállítás és a vetési munka közben biztosan letörnek. Az előcsíráztatásra a 12-15 °C hőmérsékletű helyiségek alkalmasak. Érdemes tudni (már csak az étkezési burgonya téli tárolása érdekében is), hogy a meleg és a sötétség a csírák növekedését segíti, a hűvös környezet, a fény és a levegőáramlás viszont gátolja.
Az ültetésre rendszerint április közepén kerülhet sor, mert a burgonya fagyérzékeny növény. Ha a friss hajtásai elfagynak, akkor még számíthatunk a regenerálódásra, de a termés mindenképpen csökken.
Az ősszel mélyen felásott vagy megkultivátorozott talajt most csak sekélyen lazítjuk fel, és egymástól 70 cm távolságban készítünk (egy ágyásban két) barázdát; ezekbe helyezzük az előcsíráztatott gumókat egymástól 35 cm-re a csírájukkal felfelé. Ezután úgy takarjuk be őket, hogy fölöttük 10 cm vastag talajréteg legyen.
Két-három hét múlva megjelennek a talaj felszínén a friss hajtások. Ezeket két-három ízben töltögessük fel úgy, hogy a hajtások mellé friss, nyirkos föld kerüljön. A töltögetést a virágzás kezdetéig be kell fejezni.
Ahol lehetőség van rá, ott öntözzük a korai burgonyát, a virágzásig ugyan elegendő a talajban tárolt nedvesség, de később az öntözés igen jótékonyan segíti a gumók kifejlődését.
Siettethetjük a növények fejlődését, ha az elvetett területet fóliatakarással látjuk el. A lyuggatott fólia alatt a burgonya életfolyamatai annyira felgyorsulnak, hogy a gumók mintegy két héttel korábban szedhetők. A fólia május közepéig maradhat az ágyás fölött, ezután - lehetőleg borús, esős napon - le kell szedni.
A burgonyabogár rágása ellen a korai burgonyavetést Ditrifon vagy Sevin 0,2%-os oldatával kell permetezni.
A felszedést többnyire június elején kezdjük meg. Ilyenkor a gumók héja még foszlós, ezért óvatosan kell szedni, hogy minél kevésbé sérüljenek meg. A termésátlag egy bokor alól 600 és 1200 gramm között ingadozik.
A betakarítás június közepére befejeződik.
Felhasználása
Magyarországon egy főre átlagosan évente 60 kg burgonyafogyasztás jut. A gumók 12-14% keményítőt, azaz szénhidrátot tartalmaznak, de azért ne féljünk tőle, mert a burgonya kalóriatartalma alacsonyabb a többi tápláléknál. (Összehasonlításul: 100 gramm rizs 1520 kJ-t (370 kalóriát), 100 gramm kenyér 1030 kJ-t (250 kalóriát) tartalmaz, de 100 gramm burgonya csak 350 kJ-t (85 kalóriát) képvisel.) Ezzel szemben jelentős a C-vitamin-, a kálium- és a tojással egyenlő biológiai értékű fehérjetartalma is.
A korai burgonya nem tartható el huzamosabb ideig, ezért mindig annyit kell felszedni, amennyit a család elfogyaszt. Inkább korán kezdjük meg a szedést, mint megkésve, mert akkor elveszítjük a terület másodhasznosításának lehetőségét, és a talaj is elgyomosodik.
Az persze már gazdasági számítás kérdése, hogy korán akarunk-e apró burgonyákat felszedni, amikor az áruk még magas, vagy kissé későbbre halasztjuk a szedést, amikor a gumók már fejlettebbek, de a burgonya ára már csökkent.
Se szeri, se száma azoknak az ételeknek, amelyek burgonyából készülnek és nélkülözhetetlen fogásai a magyar konyhának. Akadnak közöttük nagyon hétköznapi - de általam és nyilván Olvasóim által is - nagyon kedvelt ételek, mint a paprikáskrumpli, a burgonyaleves és a burgonyafőzelék, de vannak olyan "elegáns" burgonyaételek is, mint a krokett, a felfújt vagy a püré.
Főzőleve - bevallom, hogy még nem próbáltam - állítólag kiváló gyomirtó.
