A kertek egyik kedvelt, mediterrán jellegű cserjéje a gránátalma.
Ősi kultúrnövény, amely csinos bokraival, apró, fényes leveleivel, de főleg a feltűnően dekoratív. skarlátvörös virágaival gazdagítja a kertek növényállományát. A szimpla virágok – megtermékenyülésük után – az almához némileg hasonló gyümölcsöket érlelnek, amelyekben a kocsonyás, ízletes gyümölcshús között igen sok mag rejtőzik. Ezért lett a gránátalma a görög és a római mitológiában a termékenység szimbóluma és, mint ilyen bekerült a magyar népművészet motívumai közé is.
Vannak teltvirágú változatok is fokozott díszítő értékkel, de ezeknek a virágai nem termékenyülnek meg és nem érlelnek gyümölcsöt.
A gránátalma fiatal példányai fagyérzékenyek, ezért 3-4 évig ajánlatos őket edényben nevelni és a tél folyamán fagymentes, 2-5 fokos hőmérsékletű helyen tartani. Az idősebb példányok némi takarás mellett károsodás nélkül átvészelik a nálunk szokásos téli fagyokat. Szeretik azonban a meleg, napsütéses termőhelyet és az egyenletes, folyamatos víz- és tápanyaglátást.
A szimpla virágú fajták magvetéssel szaporíthatók, de ez időigényes feladat, mert a magoncok – különösen kezdetben – lassan cseperednek fel. Az idősebb bokrok tövéből gyakran sarjak fejlődnek. Ha ezeket ősszel, némi gyökérzettel együtt leválasztjuk az anyatőről és edényben tovább neveljük, vagy a kertbe kiültetjük, akkor egy-két év múlva már gyönyörködhetünk a gránátalma pompás virágdíszében.
