Egy évszázaddal ezelőtt a falusi élet egyik jellemző kellemetlensége a bolhák jelenlétéből származott.
Olykor elképzelhetetlen tömegben lepték el a sertésólakat, állandó vakaródzásra késztették a kutyákat és macskákat és megkeserítették az istállóban levő, szalmazsákos priccsen pihenő állatgondozó éjszakai álmát.
Az emberbolha 2-4 mm hosszú, fényes testű, sötétvörös-gesztenyebarna színű rovar, amelynek lábai erős karomban végződnek. Erős lábaival 5-10 cm magasra és 10-30 cm távolságra képes ugrani. Fénykerülő, éjszakai állat; melegben igen élénk, hidegben hosszú ideig mozdulatlan. Kizárólag vérrel táplálkozik, de ezzel módfelett pazarlóan bánik, mert a kiszívott vér feleslegét kiöklendezi. Ezért a bolhacsípés nyomán a fehérneműn vérfoltok láthatóak. Ha jóllakott, leveti magát az áldozatáról és ágynemű között, ruhában, kárpitozott bútorok és a padozat repedéseiben húzódik meg.
Városban főleg ott szaporodhat el, ahol több ember él együtt és nem kielégítő a tisztaság. Kedvező élőhely a számára a nyirkos, de meleg szobák padlója, a nehezen takarítható hézagok, a tantermek, a tömegközlekedési járművek.
A bolhák ellen a legbiztosabb védekezés az alapos takarítás, a porszívó szorgalmas használata és szükség esetén a kereskedelemben beszerezhető bolhairtó szerek bevetése.
