Úgy értesültem, hogy manapság az emberek már nem szeretnek a gyümölcsfákra felmászni, még kevésbé magas létrán egyensúlyozni, hogy a gyümölcsöt leszüreteljék.
Ezért most olyan gyümölcsfajt ajánlok a figyelmükbe, amely nem fán, hanem bokron terem és most ültethető!
A régi kertekben mindig szerénykedett valahol egy szép lombozatú birsbokor, amely májusban nyíló virágaival és nagy, sárga, hosszú ideig a bokron maradó gyümölcseivel díszítette a környezetet. A birs a meleg, napos helyet kedveli, árnyékban terméketlen marad. A talaj szempontjából nem válogatós, de a silány homokon és a száraz, sülevényes talajokon nem érzi jól magát. A fagy nem tesz kárt benne, mert a fehér virágai csak a fagyosszentek után nyílnak ki. Metszegetni nem kell, sőt nem szabad, mert a termőrügyek a vesszők végén helyezkednek el, ezért aki az éves vesszőt visszametszi, annak nem lesz gondja a szüretre!
Nagy figyelmet kell fordítani a növényvédelemre. Már a virág fertőződhet a monilia gombabetegség spórájával, aminek az a következménye, hogy ősszel leszüreteljük a szép birsalmát vagy birskörtét, felvágjuk és azt látjuk, hogy a belseje szürke penésszel van tele és ehetetlen. Ezért a virágzáskor, majd utána kétszer, háromszor meg kell permetezni a birsbokrot gombaölő szerrel, pl. Dithane, Bordói lé oldatával.
A birs érett gyümölcséből finom sütemény, lekvár, ivólé, befőtt, birsalmasajt készíthető. Az érő gyümölcsnek kellemes, de átható szaga van, ezért más gyümölccsel együtt nem tárolható. Az alma átveszi a birs illatát.
A birsbokor kemény és szép fája a műbútorasztalosok egyik kedvence.
