A csemegeszőlő termesztéséről, fajtáiról és ápolásáról szedtem össze néhány tudnivalót annak, aki a kertjében ültetne néhány tőkét.
Borvidéken nevelkedtem fel, ahol gyakran hallottam vincellérektől a régi bölcsességet: a szőlőtőke nem csak bort, de kenyeret is terem. És ez abban az időben megfelelt az igazságnak, mert akinek egy holdnyi (kb. 0,7 hektár) jól ápolt szőlője volt, az már nem szűkölködött! Ebből kiindulva bátorkodom azt állítani, hogy a szőlőtőke nem csak bort, hanem kiváló csemegét, étkezési szőlőt is terem! Az alábbiakban – a közelgő szőlőszüretre tekintettel – ezzel kapcsolatban szeretnék a tisztelt Olvasónak néhány javaslattal szolgálni.
Mi van a bogyóban?
A szőlőtőke a friss hajtásaiban május végén nyitja szerény külsejű, de csodálatos illatú virágait. A megporzásuk után ezekből fejlődő fürtök bogyóiban az érésük során jelentős mennyiségű szőlőcukor (glükóz) és gyümölcscukor (fruktóz) keletkezik. A bogyóhúsban termelődik ezeken kívül borkősav, almasav, citromsav, borostyánkősav, valamint sárga és piros festőanyag, íz, illat és zamatanyagok és többféle vitamin; a szőlő a táplálkozásunkban betöltött szerepe alapján a legértékesebb gyümölcsünk!
Mikor érik a csemegeszőlő?
Az érés akkor fejeződik be, amikor a bogyóba már nem jut több cukor, ezért a fajtára jellemző alakját, nagyságát és színét elérte; ha a fürt ezután is hosszabb ideig a tőkén marad, akkor megtöpped, vagy a darazsak és a szürkerothadás áldozatává válik.
Nálunk rendkívül sok étkezési szőlőfajtát termelnek; ezek között a legkorábbi érésű a Csabagyöngye, amelyet az Irsai Olivér, a Pannonia kincse, a Cardinal és a Favorit követ. Középkorai érésű a Saszla (Chasselas), a Zalagyöngye, a Gloria Hungariae. Későn érik a Pölöskei muskotály, a Teréz, a Hamburgi Muskotály és legkésőbb az Afuz Ali és az Italia. A fürtön levő bogyók érése között néhány nap eltérés mutatkozhat: a napos oldalon, a földhöz közeli és a csapokon fejlődött fürtök korábban érnek be. A fürt vállán levő bogyók előbb, a közepén levők később és a csúcsán elhelyezkedők utoljára érnek be.
Hogyan szüreteljük a csemegeszőlő fürtjeit?
A fürtöket éles ollóval és 4-5 cm-es kocsánnyal vágjuk le. Lehetőleg napos, száraz időben szüreteljünk, ügyelve a bogyó vékony viaszrétegének az épségére, mert az agyontapogatott fürtök két-három nap multán törődöttnek látszanak. A repedt, penészes, „madárkás” bogyókat távolítsuk el.
A fogyasztók kedvelik a nagyobb fürtöket, amelyeken a bogyók lazán, fürtöcskékben helyezkednek el és előnyben részesítik a piros, kék és rózsaszínű bogyójú fajtákat.
Ha leszedtük a szőlőt, meddig tartható el?
A leszedett szőlőt átmenetileg hűvös, száraz, szellős helyen kell tárolni; hűtőszekrényben tartva 8-10 napig frissen marad! A késői érésű szőlőfajták fürtjei felaggatva sokáig tárolhatók. Erre a célra az egyenletes hőmérsékletű, fagymentes, száraz helyiségek alkalmasak, a fürtöket párosával fonál vagy raffia két végére kötjük, és úgy aggatjuk fel, hogy ne érjenek össze! A helyiséget lezárva, kénrudak elégetésével fertőtlenítjük és ezt két-három hetenként megismételjük. Időnként a fürtöket megvizsgáljuk, a beteg, penészes bogyókat eltávolítjuk. Ily módon az étkezési szőlő – kissé megtöppedve – akár a következő év márciusáig is eltartható!
Bor is lehet belőle?
Az étkezési szőlőből mustot is sajtolhatunk; ez két-három napig hűtőszekrényben tiszta és édes marad, később erjedésnek indul, de nátrium-benzoáttal, légmentes palackokban hetekig eltartható.
Néhány csemegeszőlő fajtából (pl. a Csabagyöngyéből) gyorsított erjesztéssel kellemes illatú újbort is lehet erjeszteni. De ennek a fordítottja is igaz: egyes borszőlő fajták, például a Mézesfehér, fehér és piros Szlankamenka, Oportó, Othonel muskotály, Kékfrankos fajták friss, csemege fogyasztásra is alkalmasak.
Nem minden szőlőt kell permetezni
A direkttermő szőlőfajták nagy értéke házikerti körülmények között az, hogy többé-kevésbé rezisztensek a gombabetegségekkel szemben, hátrányuk viszont a kevesek által kedvelt labruszka-ízük. Közülük az Othello a legegyszerűbb körülmények között is jó ideig eltartható, de az Izabella és a Delaware inkább csak futó-dísznövénynek mondható.
Mazsola
És végül egy kellemetlen dolog: a hazai körülmények között nem lehet eredményesen magvatlan mazsolaszőlőt termeszteni. A magyar szőlőnemesítők nagy erőfeszítést tesznek a hazai mazsola termesztésért, de ezt egyelőre nem kísérte siker, tehát meg kell elégednünk a Görög-, Török- és Spanyolországban, Dél-Afrikában és újabban Amerikában termesztett magvatlan mazsolával!
