Néhány növény igen érzékeny a mészre és csak speciális tápoldatokkal, illetve a talaj javításával tudunk rajta segíteni. Íme, a lehetőségek.
A termesztett növények jelentős része igen érzékeny a talaj mésztartalmára. Vannak olyan növényeinek, amelyek a fejlődésükhöz sok meszet igényelnek, míg mások a meszes talajban csak kínlódnak, leveleik sárgulnak és idő előtt elpusztulnak. Ezen utóbbiakat nevezzük mészkerülő növényeknek; ilyen a dísznövények között a liliomfa (Magnolia) is.
Ezt a bokrot (kedvező körülmények között az idősebb növények fává nőnek) látványosan szép, kora tavasszal nyíló virágai miatt sok kertben szívesen ültetik, és a meszet nem tartalmazó, savanyú kémhatású talajokban szépen díszlenek, gazdagon virágoznak. A meszes talajú kertekben azonban csak nagyon megfontoltan ajánlatos ültetni a liliomfát. Nagy gödröt kell számára ásni, és azt meg kell tölteni savanyú kémhatású tőzeggel, hogy a gyökérzete legalább néhány évig ebben növekedjék, később pedig gondoskodni kell arról, hogy a talaj kémhatását a savanyúság felé toljuk el. Ennek érdekében a növény környékét minden évben meg kell teríteni savanyú, rostos tőzeggel, és csak savanyú kémhatású műtrágyát szabad használni. A magnólia növényt a nyár folyamán pedig háromszor-négyszer meg kell permetezni vasvegyületet tartalmazó tápoldattal (ez megakadályozza a lomb sárgulását). Az örökzöld magnólia jobban viseli a meszes talajt, mint a lombhullató fajták.
