A kerti növények nemesített változatainak nagyobb része savanyú talajú vidékekről származik.
Ezek a közömbös vagy enyhén savanyú (csak kevés meszet tartalmazó) talajokon díszlenek a legjobban és a meszes, lúgos talajokon senyvednek, leveleik sárgulnak, széleiken elhalnak, majd elpusztulnak.
Nem viseli el az erősen lúgos talajviszonyokat sok dísznövény, köztük az Erica-félék (rododendron, azálea, ciklámen). Nem jól díszlenek ilyen körülmények között a begóniafélék és a hortenzia sem. Meszes talajban csak néhány évig él meg egy szép, kis termetű díszfánk, az Acer palmatum. A gyümölcsök közül mészkerülő a szamóca, az áfonya és a gesztenye.
A Jonatán alma gyümölcse a sok meszet tartalmazó talajokon a tárolás közben gyorsan foltosodni (stippig) kezd. A veteményeskert növényeinek többsége a közömbös talajokon terem a legjobban, de nem viseli el a meszes talajokat a paprika, a zeller és a petrezselyem sem.
A meszes talajok lúgosságát csak savanyú kémhatású talajjavító anyagok bekeverésével lehet mérsékelni; ilyenek a savanyú kémhatású műtrágyák, a tőzeg és a homok.
Mészkerülő növényeket telepíthetünk oly módon, hogy a helyükön a talajt kitermeljük, és a gödröket savanyú kémhatású anyaggal, pl. osli tőzeggel töltjük meg. Ez az eljárás azonban csak addig hatásos, amíg a gyökerek el nem érik a környező talajt. Nem szabad számításon kívül hagyni, hogy a meszes talajú vidékeken a vízvezetéki víz és a kutak vize is számottevő mennyiségű meszet tartalmaz (kemény víz), ami a savanyú talajokat is ellúgosítja. A meszes talajokon gazdálkodó kertészek legjobban teszik, ha növényállományuk összeválogatásával alkalmazkodnak a talajviszonyokhoz!
