Kisgyerekkoromban édesapám minden tavasszal megengedte nekem, hogy az első melegágyi hónapos retket én húzhassam ki a földből.
Olyan volt az, mint egy minden évben rendszeresen megismételt tavaszi pogány áldozat. Később, amikor már magam kertészkedtem, minden évben csodának tartottam, hogy a fagyok elmúltával vetett retekmag néhány nap múlva kikelt, rövidesen kilombosodott, és gyönyörű, piros golyóvá gömbölyödve kínáltatta magát. A természet ébredését és erejét az én szememben minden tavasszal ez a kis növény, a hónapos retek testesíti meg. És bizonyára így van ezzel sok kertésztársaim is.
Rövid tenyészidő
A hónapos retek egyéves növény, mert miután kifejlesztette gumóját, rövidesen magszárra nő, amelyen magokat érlel, majd elpusztul. Tenyészideje a veteményeskert növényei közül a legrövidebb: mindössze 55-60 nap. Minthogy az egyik legkeresettebb primőr zöldség, ezért a kertészetekben melegágyban, vagy fóliasátor védelme alatt termelik.
Ha a családi veteményeskertben vetjük el a magját, akkor a rövid tenyészidő lehetőséget nyújt arra, hogy kihasználjuk a vegyes termelésben rejlő előnyöket. Hadd szóljak erről egy kissé részletesebben.
Vegyes termesztésben az igazi
A konyhakert területe mindig kicsinek bizonyul, hiszen sokféle zöldséget, fűszernövényt, szamócát és még más egyebeket is akarunk itt termelni. Azzal nem sokra megyünk, ha a növényeket kisebb sortávolságra, sűrűbben vetjük, illetve palántázzuk, mert ebből csak bonyodalmak származnak; a növények nem fejlődnek ki, több lesz a betegség és a kártevő stb. Van azonban egy lehetőség: az, hogy a kis termetű, korán lekerülő növényeket a hosszabb tenyészidejű, nagyobb növények közé vetjük.
A vegyes növénytermelés nemcsak helytakarékos. Az utóbbi évtizedben ügyeltek fel a tudósok arra, hogy a növények egyes növények társaságát kedvelik, másokét csak elviselik. Egyes növények bizonyos kártevőket (pl. levéltetveket, fonálférgeket) távol tartanak a környezetüktől, amely a növényvédő szerekkel való takarékosságot szolgálhatja. A gyakorlati tapasztalatok alapján kialakították azokat a növényegyütteseket, amelyeknek a tagjai jól társíthatók, egymás közelébe palántázhatók, vethetők.
A hónapos retek magját pl. együtt vethetjük a sárgarépáéval és a petrezselyemével, mert mire ezek kikelnek, a hónapos retket már ki is "termeltük". Vethetjük a retket fejes saláta, hagyma, karalábé, póréhagyma stb. közé is.
Termesztése
A hónapos retket szinte az egész Földön termelik. Európába Marco Polo hozta be Kínából.
A megvastagodott szik alatti szár - a gumó - nagyon változatos alakú és színű lehet; vannak gömb, szív, tojás és henger alakú, piros, fehér és lila héjú hónaposretek-fajták. A gumó húsa fehér, esetleg kissé pirosas. A növény levelei többnyire serteszőrösek, de akadnak csupasz levelűek is; ezeknek a lomb ját is szokták fogyasztani.
Hidegtűrő magja már 2-3 °C-on kezd csirázni, és 15-20 °C-on kel ki a leggyorsabban. Később, a gumóképződéshez sincs szüksége nagyobb melegre. Minthogy azonban kedveli a nyirkos talajt és a párás levegőt, ezért érdemes fólia alatt termeszteni.
A hónapos retek jellegzetesen hosszúnappalos növény, ami azt jelenti, hogy nyár felé haladva - amikor már hosszabbak a nappalok, és rövidebbek az éjszakák - könnyen felmagzik, és nem fejleszt gumót. Ezért csak kora tavasszal érdemes vetni. Fényre azonban mégiscsak szüksége van, mert e nélkül a növények megnyúlnak, nagy lombjuk fejlődik, de a gumóképződésük gyenge lesz.
Különösen a gumóképződés idején igényel sok nedvességet; kellemetlen, csípős íze akkor alakul ki, ha ebben az időszakban magas a hőmérséklet, és kevés a talajban, illetve a levegőben levő nedvesség. Száraz talajban idő előtt megpudvásodik, puha, összenyomható, üreges lesz. Ez a jelenség hosszabb tárolás és szállítás idején is bekövetkezik.
A hónapos retek legjobban a laza, homokos, de tápdús talajban díszlik. A magokat egymástól 15-20 cm távolságra húzódó sorokban vetjük el, ritkásan. A drazsírozott magok egymástól 4-5 cm-re legyenek. A magokat sekélyen takarjuk földdel, és a talajt tömörítsük. A drazsírozott magvetést föltétlenül, bőségesen meg kell öntözni, mert a magokat körülvevő vivőanyag átnedvesedéséhez sok nedvességre van szükség!
A vetés további ápolása gyomlálásból, kapálásból, a szükséges ritkításból és öntözésből áll. Ez utóbbiról már Lippai is megemlékszik ily módon: "A Bécsi-retket szüntelenül öntözni és sokszor napjában, főképpen, ha az verő fény szolgál és mihent el szárad fellyül a föld: és így a férgek sem vesztegetik annyira el, gyengébb is leszen; de hamarább is megtaplósodik." Fejtrágyázni rövid tenyészideje miatt nem kell.
A veteményeskertben, szabadban vetett hónapos retket - átlagos tavaszodás esetén - már április második felében lehet szedni. Először a nagyobb gumójúakat húzogassuk ki; így a megmaradók több helyhez, tápanyaghoz és nedvességhez jutva, gyorsabban fognak fejlődni.
Növényvédelem
Száraz tavaszon gyakran megtámadja a retekvetést a földibolha, amely a levelek nedvét szívja ki. Ha kezünkkel végigsimítjuk a növények sorát, akkor láthatjuk és érezhetjük a bolhák "pattogását". Tömeges elszaporodásuk esetén a levelek apró, kifehéredett foltjai is jelzik a kártételt. Ha idejében felismerjük a bolhák jelenlétét, akkor naponta többszöri, hideg vizes permetezéssel gyéríthetjük őket. Vegyszeres védekezésre rendszerint nincs lehetőség, mert a növényvédő szerek többségének az élelmezés-egészségügyi várakozási ideje hosszabb, mint a permetezéstől, illetve a porozástól a retek kiszedéséig eltelő időszak. Márpedig a vegyszermaradékot tartalmazó növényi részeket nem ajánlatos fogyasztani, és szigorúan tilos értékesíteni.
Sok bosszúságot okoz a kertészkedőknek, hogy a fejlődő retek megkukacosodik, vagyis a retek gumójában szabálytalanul haladó járatok keletkeznek és ezeket barna ürülékszemcsék töltik ki. Rendszerint megtaláljuk a járatban a gyökérlégy szennyesfehér színű lárváját is. A kártevő ellen úgy védekezhetünk, hogy magvetéskor a kihúzott vetőbarázdába Basudin G vagy Galition nevű talajfertőtlenítőszert szórunk.
Nemcsak tavasszal, de ősszel is termelhetünk hónapos retket. Ilyenkor a szép, piros retek ismét újdonságnak számít, ezért az asztalon (és a piacon is) nagy keletje van. Szeptember elején vetve és nem takarékoskodva az öntözéssel, október közepén szedhetjük fel a gumókat.
Felhasználása
A hónapos retek azon kevés zöldségféle közé tartozik, amelyet kizárólag nyersen fogyasztunk. Egy régi mondás azt tartja, hogy "a retek reggel méreg, délben étek, este pedig orvosság". Ez azonban inkább a nehezebben emészthető, több rostot és illó savat tartalmazó, téli retekre érvényes.
A kertbe azokat a fajtáit ültessük, amelyeknek a gumója a föld fölött, vagy sekélyen a talajban alakul ki. Legkedveltebbek a kevés lomblevelet fejlesztő, gyors növekedésű, piros gumójú fajták. Fólia alatt a Korai piros és a Saxa, szabadban a Korai legjobb, a Champion, a Rubin és a fehér Jégcsap bizonyult a legjobbnak. Őszi termesztésre való a Piaci piros fajta.
Nemcsak hideg ételek kísérőjeként fogyaszthatjuk, hanem saláták készítéséhez is felhasználhatjuk. Hidegtálak és ételek díszítésére kiválóan alkalmas.
