A szobapáfrány (Nephrolepis exaltata) egy népszerű és könnyen gondozható dísznövény, amely a lakás különleges éke lehet. Bár nem igényel különösebb törődést, néhány egyszerű ápolási tanáccsal még szebbé és egészségesebbé varázsolható.
A szobapáfrány a természetben talajlakó és epifita (fák ágán élő) is lehet. Szereti a magas páratartalmat, a 18 °C körüli hőmérsékletet és a félárnyékot. Ideális hely számára az ablak közelében, de közvetlen napfénytől védett, párás környezet, például fürdőszoba vagy egy párásítóval felszerelt szoba.
Nehezen kiismerhető növény, mert olykor sivár körülmények között is találkozunk szép, erőteljes, egészséges példányokkal. Az idősebb növények a hajtások végén sarjakat fejlesztenek, amelyeket le lehet választani és belőlük új növényt nevelni. Ezek a sarjak remek lehetőséget adnak a szobapáfrány szaporítására, különösen, ha az anyanövény már nagyra nőtt, és szükség van egy kisebb növényre.
A levél fonákján levő barna foltok: spóratokok. A páfrány ezekkel szaporodik, nem betegség! A spóraszórás ugyan ritkán valósul meg otthoni körülmények között, mégis érdekes megfigyelni, hogy milyen módon biztosítják a növények a túlélésüket a természetben.
A szobapáfrány rendszeres permetezése segíthet fenntartani a megfelelő páratartalmat, ami különösen télen fontos, amikor a fűtés kiszárítja a levegőt. Ha a páfrány levelei elkezdenek száradni, az gyakran a száraz levegőre vezethető vissza – ilyenkor érdemes a párásítást fokozni.
