Bátran állíthatom, hogy a gyümölcsritkítás a leggazdaságosabb kézi munka.
A helyesen végrehajtott ritkítással ugyanis csupán a fáról leszedhető gyümölcsök száma csökken, de a megmaradt gyümölcsök végül is olyan jól kifejlődnek, hogy összsúlyuk nem kevesebb – sőt rendszerint több –, mint a ritkítatlan gyümölcsűeké.
Nem szabad azt sem figyelmen kívül hagyni, hogy a gyümölcs értékét elsősorban minősége határozza meg. A szép, fejlett, színes, jól beérett gyümölcs esetleg három-négyszeres áron értékesíthető, míg az apró, kényszerérett, színtelen gyümölcs értékesítésre és családi fogyasztásra kevésbé alkalmas, és egy része feltétlenül a cefrébe vagy a szemétbe kerül.
