A patkányok régebben a legkellemetlenebb emberközeli kártevőnek minősültek.
A vándorpatkány roppant szapora, mert egy párnak évente akár 500-600 utódja is származhat. Rendkívül falánk, gyors anyagcseréje és a fogai koptatása miatt állandó táplálkozási ingerrel rendelkező, mindenevő állat. Az éhezést és a szomjúságot rosszul tűri, táplálék és folyadék hiányában napok alatt elpusztul. Kannibál: ha éhezik, kölykeit és beteg társait is felfalja!
A vándorpatkány főleg emberi településeken él. Megtelepszik a csatornahálózatban, az élelmiszer raktárakban, a vágóhidakon, a szeméttelepeken és az állattartó épületekben. Az utóbbi években a közutak mellé kiszórt zsákos szemétben is sok patkányfészket fedeztek fel a szakemberek. Jellegzetesen éjszakai állat, nappal a fészkében pihen; gyorsan fut, jól mászik még a függőleges falfelületeken is, remekül ugrik és úszik.
A patkányok elterjedése ellen a legbiztosabb védekezés a hulladék anyagok, az ételhulladék, a házi szemét eltakarítása, az épületek, a csatornák karbantartása, a szemétgyűjtés.
Ahol a vándor vagy a házi patkányok megtelepedtek, ott feltétlenül szervezett védekezésre van szükség. A patkánylyukakat be kell tömni üvegcserepes cementhabarccsal, az épületek körüli lomokat, téglarakásokat, az öreg szalmakazlakat és szénaboglyákat el kell tüntetni. Tömeges patkányinvázió esetén szakember közreműködésére van szükség, aki mérgezett csalétek kihelyezésével tudja megszüntetni a szaporodásukat.
