Ha ettől megkapják a megfelelő kezdő lökést, egész évben jól érzik majd magukat.
Tapasztalataim szerint kertésztársaink nem foglalkoznak elég behatóan szeretett növényeik tápanyagellátásával. Pedig a kertben sokféle növény díszlik egymás mellett, a gyökereik összefonódva hálózzák be a talajt, tehát némileg bonyolultabb feladat valamennyi növény igényeit kielégíteni, mint egy monokultúrás búzatáblában vagy egy szőlőskertben.
A tavaszi trágyázást többnyire a talajra kiterített és sekélyen bemunkált szerves, illetve műtrágyákkal oldjuk meg. Az évnek ebben az időszakában a növények legfontosabb tápanyaga a nitrogén, amely – könnyen felvehető, rövid időn belül ható tápanyag lévén – a növekedést, a vegetatív szervek (hajtás, lomb) fejlődését segíti elő.
Mikor jó közvetlenül a lombot táplálni?
Ha a tápanyagot hordozó istállótrágyát, a műtrágyát (pétisó, karbamid, ammónium-nitrát) a talajra szórjuk ki, akkor előfordulhat, hogy egyik növényfaj kevesebb tápanyaghoz jut, mint amennyire az adott időszakban éppen szüksége volna, míg a mellette levő növénytársa több nitrogént kap a kelleténél. Ezen a dilemmán tud segíteni a trágyázásnak egy modern tápanyag-ellátási módszere, a lombtrágyázás. A levelek útján felvehető, vízben oldódó lombtrágyákat rendszerint a növényvédelmi permetezőszerbe keverve juttatják annak a növénynek a felületére, amely ebből a tápanyagból többet igényel. A kezelés hatása igen gyors: ha például sárguló levelű szilvafát permetezünk meg lombtrágyával, akkor a levelek egy hét alatt megzöldülnek.
A lombtrágyák különösen alkalmasak arra, hogy a mikroelemeket a növényekre juttassuk. Ezek olyan tápanyagok (vas, mangán, cink, réz, bór stb.), amelyekből a növények csak kis mennyiséget vesznek és használnak fel, de a hiányuk igen súlyos betegségeket okozhat, ezért előnyös a céltudatos használatuk.
Jóllakottan könnyebb védekezni!
Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a trágyázás, a folyamatos és bőséges tápanyagellátás az egyik leghatékonyabb és egyben leggazdaságosabb növényvédelmi módszer is, hiszen a jó kondícióban lévő, lendületesen növekvő növények sokkal kevésbé fogékonyak a betegségekre, jobban ellenállnak a rovarkártevőknek, mint a sínylődő, gyengén fejlődő társaik!
