Családunk tagját, a koromfekete Bercit minden nyáron megszabadítjuk hatalmas bundájától. Ilyenkor újból fiatalnak érzi magát.
Egy tíz esztendős, koromfekete puliról írok most. Ajándék gyanánt Karácsond nagyközségből került hozzánk; családi állapotát tekintve agglegény. Feleségem mihelyt meglátta a négy hetes, kis gömbőcöt, nyomban a szívébe fogadta és határozottan kijelentette, hogy a kölyök egyértelműen és végérvényesen az ő tulajdona. Ez azonban nem akadályozza meg a kutyát abban, hogy ragaszkodását és szeretetét megossza gazdasszonya és gazdája között.
Berci igazi pásztorkutya: akár csak ősei a juhász lába mellé, ő is mindig szívesen fekszik el mellettem, ha az íróasztalomnál dolgozom, vagy a fotelben ülve újságot olvasok, de éberen őrzi a házat és jelzi a látogatók érkezését. Ha pedig kimegyünk a szabadba, akkor hatalmas köröket írva fut a képzeletbeli juhnyáj körül.
Bercit minden tavasszal meg kell szabadítani a nagyra és kócosra fejlődött, meleg bundájától, amit – alapos fürdetéssel kiegészítve – egy kutya-kozmetikus végez el; utána az eb büszkén parádézik és fiatalnak érzi magát.
A bercinyírás juttatta eszembe az indokolatlanul eseménytelennek gondolt falusi élet egyik kiemelkedő ceremóniáját, a birkanyírást. Ez tavasszal, április-júniusban zajlott le: a juhokat először megúsztatták (megfürdették) és amikor megérkezett a „nyíróbanda”, akkor szépen, sorjában megfogták őket és lehetőleg egy darabban lenyírták a vastag bundájukat. Az idősebb anyajuhokat le se kellett fogni, mert békésen a farukra ültek és tűrték az eseményeket. Nehéz, embert próbáló munka volt a birkanyírás, amelyhez szakértelem és gyakorlat nélkül nem ajánlatos hozzákezdeni, de a banda tagjai minden évben két-három hónapon át végezték ezt a munkát. A kézi nyíróollóval egy munkanap alatt 30-40 birkával végeztek, manapság a nyírógépek teljesítménye napi 80-100 jószág.
Amikor az utolsó birka nyírása is befejeződött, akkor a kisegítők ünnepélyesen megfogták a juhász puliját és azt is annak rendje-módja szerint megnyírták, de ezt ajándékba tették, fizetni nem kellett a gazdának érte, de egy kiadós gulyásleves, vagy egy pörkölt, meg egy jókora üveg kisüsti nem maradhatott el.
