Az ájtatos manó, más néven imádkozó sáska (Mantis religiosa) viszonylag ritka vendég a kertjeinkben, mégis érdemes odafigyelni rá, ha feltűnik. Különleges megjelenésével és viselkedésével könnyen megragadja a figyelmet.
Igen érdekes látvány a zöld színű, 70–75 mm hosszú, a növények csúcsán áldozatára váró rovar, amely első két lábát valóban úgy tartja, mintha imádkozna. Ezek a tüskés lábak valójában villámgyors fegyverek: a zsákmány meglepően gyors mozdulattal kerül fogságba, mielőtt még menekülni próbálhatna.
A napos, száraz helyeket kedveli, és előszeretettel tartózkodik magasabb növényeken, például fűszálak vagy bokrok végén, ahol kiváló kilátása nyílik az apró rovarokra. Látszólag mozdulatlanul üldögél, de a fejét képes oldalra fordítani – ami a rovarok között ritkaság –, így aktívan figyeli környezetét.
A nőstény az ősz folyamán rakja le a petéit, egy habos állagú petetokba (ootéka), amelyet fűszálakra, növényi szárakra vagy akár kerti bútorokra, kerítésekre is odaragaszt. Ezek a tokok képesek átvészelni a telet, és a következő év tavaszán kelnek ki belőlük a fiatal imádkozó sáskák.
Bár néha ragadozóként más hasznos rovarokat is elfogyaszt, összességében az ájtatos manó jelenléte nem tekinthető kártékonynak, sőt, ökológiai szempontból értékes tagja lehet kertünk élővilágának.
Ha találkozunk vele, ne bántsuk – sokkal inkább örüljünk, hogy ilyen különleges vendéget fogadott a kertünk
