A szőlő feldolgozása során a mustba szilárd bogyórészek (héj, mag) és egyéb szennyező anyagok (föld, homok, elhalt élesztősejtek) kerülhetnek és ezek erjedés után leülepednek a tárolóedény alján.
Ezt a sűrű, zavaros anyagot borseprőnek nevezzük. Ennek jellemző tulajdonsága, hogy könnyen romlik, ezért az újbortól minél előbb el kell választani, vagyis a bort le kell fejteni a seprőjéről.
A fejtés mindig tiszta, frissen kimosott és kénezett edénybe történjék zártan (az oxigén kizárásával) vagy nyíltan (oxigén jelenlétében).
Az első fejtés az erjedés teljes befejeződése és a bor letisztulása után, vagyis a feldolgozást követően 3-8 hét múlva esedékes. A könnyen tisztuló borokat zártan, a penészes, rothadt szőlőből származókat nyíltan, levegőztetéssel fejtsük.
A második fejtés ideje tavasszal van, a harmadiké szeptemberben, szüret előtt. (Régi szabály: az a jó szőlősgazda, akinek egy termése a tőkén, egy a pincében és egy a bankban van!) Ha tovább tároljuk a bort, akkor elegendő évente egyszer átfejteni, mert a gyakori bolygatás következtében a bor üressé válik, gyorsan elvénül!
100 liter fehérbor után 5-8 liter, ugyanennyi vörösbor után 2-5 liter seprőre kell számítani. 100 liter híg seprőből még 50–80 liternyi bort lehet kinyerni.
