Amikor az akác virágzik, aratnak a méhészek, mert a méhek ilyenkor gyűjtik be a legtöbb nektárt.
Az akácfa nem a Kárpát-medence szülöttje; 1601-ben került a párizsi botanikus kertbe Amerikából a Robin nevezetű igazgató jóvoltából. Ő adta a nevét is neki: Robinia pseudoacacia. Magyarországon először 1710 körül ültették és nagyon rövid idő alatt megkedvelték ezt a homokos talajt jól hasznosító, viszonylag gyorsan növő fát, amely május derekán nyitja fehér virágfürtjeit. Erdész-szemmel nézve nagy a fahozama, mert 30 év alatt hektáronként 400 m3 fát hoz létre. Fája tartós, jó szerszám- és építőipari anyag. Különlegessége, hogy nyersen is eltüzelhető.
Az akácméz egyike a legértékesebb táplálékoknak. A mézben a cukron kívül sok olyan értékes anyag van, amely a mézfogyasztást kívánatossá teszi. Nem is beszélve arról, hogy melléktermékként a méhek még viaszt, pollent és propoliszt is létrehoznak.
Az akác mellett mostanában a legtöbb virágport és nektárt az őszi káposztarepcéről, a napraforgó táblákról, a virágzó gyümölcsfákról és a hársfákról gyűjtik a mézelő méheink.
Sajnos, a méhcsaládok száma az utóbbi évtizedben a felére csökkent a bizonytalan értékesítés és a kedvezőtlen világpiaci helyzet következtében. Pedig az Európai Unió piacán a magyar akácméz keresett cikknek számít, ezért érdemes volna a családi méhészkedést fejleszteni, méhésztársulásokat létrehozni és arra törekedni, hogy itthon is a lakosság minél több mézet fogyasszon.
2-3 család már ellátja háztartást mézzel, 30-50 család tekintélyes mellékjövedelmet biztosít annak, aki elsajátítja a méhészkedés legfontosabb tudnivalóit.
