Fél évszázaddal ezelőtt még a legkedveltebb, télen virágzó ajándékvirágok egyike volt a gloxínia (Sinningia speciosa), amely nagy, puha levelei fölött nyíló, változatos színű, harang alakú, nagyon mutatós virágaival hívta fel magára a figyelmet.
A virágzó növényt világos vagy félárnyékos helyen, jól fűtött szobában kell tartani; huzat ne érje. A lágy öntözővizet a cserép alá helyezett tálkába öntse és a helyét ne változtassa.
Ügyelni kell arra, hogy a növény minden része nagyon törékeny! A viszonylag rövid életű cserepes szobanövények közé tartozik.
A gloxínia azonban most újra felfedezés alatt áll: bár a 70-es, 80-as években kissé háttérbe szorult a modern, igénytelenebb szobanövények mellett, napjainkban egyre több kertészetben bukkan fel ismét – főként hibrid változatai, amelyek bőségesebben és hosszabban virágoznak, mint elődeik. A nemesítőknek köszönhetően ma már léteznek kompakt, mini méretű fajták is, amelyek akár ablakpárkányon vagy kisebb lakásokban is jól érzik magukat.
A gloxínia gumóját a virágzás után érdemes pihentetni: ilyenkor a levelek elszáradnak, a növény nyugalmi időszakba lép. A cserépet ilyenkor hűvös, száraz helyen kell tartani, tavasszal pedig friss földbe ültetve újra kihajt. E ciklikus életmód teszi különlegessé – mintha évről évre újjászületne.
Nem véletlen, hogy a régi idők szalonjaiban, komódokon és ablakpárkányokon gyakran ott díszlett a gloxínia: a selymes levelek és a bársonyosan csillogó virágok eleganciát sugároztak. Talán épp ezért tér vissza ma is – a nosztalgia és a természetesség jegyében.
Ha valaki egy kis múltidéző szépségre vágyik a tél közepén, a gloxínia tökéletes választás. Csak egy kis odafigyelést és gyengédséget kér – cserébe hetekig tartó, mesés virágzással hálálja meg a gondoskodást.
