Bemutatjuk, hogy a gondos kertésznek milyen szerszámokra van szüksége a fák ápolásához, valamint, hogy milyen a jó szerszám és hogyan bánjunk vele, hogy az is maradjon. Lássuk sorban!
Metszőolló
Gyümölcsfák, cserjék metszéséhez használjuk. Ez a gyümölcskertész legkedveltebb szerszáma, mesterségének címere. Használatára azonban ma is érvényes az a régi mondás, hogy a jó kertész a metszőollót mindig a zsebében hordja, de háromszor is meggondolja, hogy elővegye-e, mert valamit levágni könnyű, visszanöveszteni azonban igen nehéz!
Csak jó acélból készült, célszerű formájú metszőollót vásároljunk - még akkor is, ha ez költségesebb a gyengébb kivitelűnél.
Nem állandó használat esetén a kisebb, 20-21 cm-es metszőolló használata célszerű; az ennél nagyobb ollót csak erőskezű ember tudja átfogni. Az egy- és kétélű olló egyaránt jól használható; az egyélű tartósabb, erősebb, viszont a kétélűvel könnyebb dolgozni és finomabban vág. Az a jó metszőolló, amely nem csípi be a munkát végző ember tenyerét, ezért ne vásároljunk olyan ollót, amelynek az ütközője a fogószárak végén helyezkedik el. Az ollót használatba vétel előtt és azután évente célszerű megköszörültetni. Ha lehet, ne végezzük ezt a munkát házilag, mert esetleg véglegesen elronthatjuk vele az ollót. A megköszörülendő szerszámot szedjük szét és a kések külső éleit fordítva a fenőkőre fenjük meg azokat. Ezután szereljük össze az ollót és a feszítőcsavart úgy húzzuk meg, hogy vágáskor a fémfelületek teljesen párhuzamosak maradjanak. Ha a csavar laza, akkor az olló roncsolni fog, viszont ha túl szoros, akkor a rugó nyomására ellenállva nem nyílik ki magától, akadozik.
A megfent metszőolló vágóéleit kenjük be finom gépolajjal, a rugót pedig mártsuk meg vastagabb olajban. Ha a fogószárakra megfelelő vastagságú műanyag csövet húzunk, akkor puhábbá, melegebb fogásúvá tesszük, megakadályozva, hogy a nyél recézett fémfelülete feltörje a munkát végző ember tenyerét.
Kacor
Görbe pengéjű kés, amelyet fűrészelt sebfelületek lesimítására használunk. Minél simább ugyanis a seb, annál gyorsabban képződik a hegszövet. Sokan nem használják a kacort, pedig ez feltétlenül szükséges szerszám. Régebben a szőlőt, később az alakfákat kizárólag kacorral metszették. Gyakorlat híján - kétségkívül - nem veszélytelen szerszám. A kacort is évente célszerű megköszörültetni. Utána finom fenőkövön (ún. belga kövön) fenjük meg a pengét. Olajozzuk meg a kés csuklóját és vékonyan vonjuk be olajjal a pengét, mielőtt a következő használatig eltennénk.
Oltókés
Vékony, egyenes élű zsebkés. Erre a szerszámra tavasszal van szükség, amikor szőlőt vagy gyümölcsfát akarunk oltani. Az egyszer megköszörült oltókés - ha nincs kicsorbulva - csupán rendszeres fenésre szorul. Nagyon gondosan, óvatosan kell fenni: az oltókés pengéjét csak a bevágott oldalán szabad kövön élesíteni. Az ún. sorját fenőszíjon – szükség esetén nadrágszíjon – való utánfenéssel lehet eltávolítani.
Fenés után próbáljuk ki, hogy elég éles-e a késünk! Tegyük a kés élét óvatosan bal kezünk hüvelykujjának körmére és próbáljuk a pengét tologatni. Ha a kés pengéje oldalirányban nem csúszik el, és a körömhöz tapad, akkor már elég éles. Persze az oltókés éle nem szokott mindjárt egyenletesre sikerülni; gyakran a penge közepe már megfelelő, de a töve vagy a vége nem. Ha ezt tapasztaljuk, akkor folytassuk mindaddig a fenést, amíg a kés éle teljes hosszában egyenletesen éles lesz. Az ilyen oltókésnek a kitépett hajszálat is el kell vágnia!
A kés karbantartásának utolsó munkája a finom olajozás. Vigyázzunk, mert a borotvaélesre fent kés ujjunkat is könnyen elvágja!
Szemzőkés
Végénél kissé felfelé hajlított, tűrővel ellátott pengéjű kés. A gyümölcsfák és alanyok nyári, nyár végi szemzéséhez való. Használata és karbantartása megegyezik az oltókésével.
Nagyon hasznos, ha a finom szerszámokhoz a ház asszonya készít egy ügyes tokot műbőrből vagy más, erre alkalmas anyagból. A tok megvédi a szerszámokat a szennyeződéstől, különösen a földtől és a homoktól, amely az éles penge első számú ellensége. A tok számos bosszúságtól is megkímél, amikor a munkát végző ember keresi, de nem találja az éppen használni kívánt ollót vagy kacort. A tokot övünkre akasztva, mindig kezünk ügyében marad a szükséges szerszám.
Ágfűrész
A gyümölcsfák ápolására, vastagabb ágak lefűrészelésére legalkalmasabbak az állítható lapú, keretes fűrészek. A közönséges fogú fűrészeket használatba vétel előtt meg kell reszelni és a fogakat ki kell forgatni. A korszerű, ún. Iduna-fogazású fűrészek nem szorulnak élesítésre, mert önélezők. Magasabb gyümölcsfák koronájának ritkítására nyeles fűrészt használhatunk. Használat után a fűrész lapját tisztítsuk meg és olajozzuk be.
Fakaparó
Háromszög alakú, nyeles szerszám; idősebb gyümölcsfák törzsének tisztogatására, a kéregfoszlányok leválasztására szolgál. A fakaparó hegyével távolíthatjuk el a kéregrepedésekben megbújt kártevők bábjait és tojáscsomóit is.
Hernyózóolló
Ezzel távolítjuk el a fákról a hernyófészkeket, gyümölcsmúmiákat, pajzstetves, vértetves, elszáradt vesszőket és a lisztharmatos gyertyákat.
Drótkefe
Erős drótból vagy fémlemezekből készült, nyeles kefét használunk az ágkaparóval megtisztított törzsek finomabb tisztogatására.
A fejsze és a balta nem tartoznak ugyan közvetlenül a faápoló szerszámok közé, de szükségessé válhatnak a gyümölcsöskertben a fák kivágásához, a törzs és az ágak feldarabolásához. A baltát a ház körüli munkánál, faragáshoz, kalapács helyett is hasznosan forgathatjuk.
