Különlegesen egészséges és könnyedén termeszthető, korai termésű növény. Kell ennél több?
Már az ókorban is ismerték és kedvelték az emberek a póréhagymát. Róma felgyújtója, a kegyetlen Néró állítólag naponta fogyasztotta a hangszálainak erősítése céljából. Szerepel Lippai János: Posoni kert című, 1664-ben megjelent nagyszerű könyvében is porrun néven. Félreérthetetlenül meg lehet különböztetni a vele egy időben piacra kerülő zöldhagymától, amelynek a levelei hengeresek, csőszerűek, míg a póréhagyma levelei laposak. A kifejlett póréhagyma nem csípős és nem kellemetlen illatú, de kellemesen zamatos.
Víz- és tápanyagigénye nagyobb, mint a vöröshagymáé, ezért csak öntözéssel érdemes termelni. A magokat egy cm mélyen 10-15 cm tőtávolságra kell vetni. Lehet kora tavaszi vetéssel nyáron fogyasztható póréhagymát is termelni, de érdemesebb július-augusztusban vetni, mert az ebből származó hagymák – némi takarással – áttelelnek. Nyersen fogyasztható, de leves, főzelék és saláta ízesítésére is alkalmas. Alacsony a kalóriatartalma (32 kcal/100 g), de sok C-vitamint és a csontritkulást, érelmeszesedést akadályozó vegyületet tartalmaz.
Egy megbízható vizsgálat szerint a világ legegészségesebb tápláléknövényei közé tartozik.
