A lilaakác (Wisteria sinensis) a hozzáértéssel megválasztott termőhelyen egyike a legpompásabb kúszócserjéknek.
Szárai csavarodva kúsznak fel a támasztékukra és meglehetősen sűrű, és ha nem tartjuk kordában őket, akkor nehezen áttekinthető szövevényt képeznek. Különlegességük, hogy a hosszú, lelógó fürtökben álló, az akácéhoz hasonlító, halvány vagy sötétebb kék színű virágaik még lombosodás előtt nyílnak.
A lilaakác vesszőit – főleg az idősebb növényekét – kora tavasszal meg kell metszeni. Ez abból áll, hogy a túlságosan sűrű, egymást zavaró indákat eltávolítjuk, illetve az idősebb ágakon levő egyéves vesszőket visszavágjuk.
