Érési időpontjukat illetően különbséget kell tenni a nyári, az őszi és a téli alma-, illetve körtefajták között.
A nyári és őszi fajtákat teljes érettségben, a téli fajtákat a biológiai érettségüket megelőző időpontban szüreteljük. A téli almák akkor válnak szedésre éretté, amikor nagyságuk a fajta szokásos méretének már megfelel, és kocsányuk a termőrésztől könnyen elválik.
A színesedés már korántsem ilyen általánosan jellemző szimptómája az érésnek. Egyes almafajták ugyanis már a szedési érettséget megelőző időpontban színesednek; a Jonathán például már korán megszínesedik, de a gyümölcs méretei ezt követően még rohamosan fejlődnek. Nem jellemző a szedési érettségre a körtefajták színe sem, mert a téli fajták héjának sárga vagy pirosán futtatott fedőszíne rendszerint csak huzamosabb tárolás után alakul ki.
A mag színe sem megbízható bélyege az érettségnek. A korai almafajtákat akkor kell szedni, amikor a magjuk még fehér, a késői érésűek magja pedig még az érés előtt megbámul.
Ne szüreteljük az almát és a körtét túl korán, mert az éretlen gyümölcsök a tárolás folyamán gyorsan fonnyadnak és az utóérés alatt az íz- és illatanyagok is kevésbé fejlődnek ki. Viszont túlságosan későn se szüreteljünk, egyrészt a nagyobb mértékű hullás miatt, másrészt azért sem, mert a túlérett alma nyomásra érzékeny és csak rövid ideig tárolható ép állapotban. A későn szüretelt körte húsa taplós, nem aromás.
