A szebb termésért a szőlő esetében is sokat tehetünk.
A kivételesen nagyra fejlődött, szép, jól színeződött, ún. luxusfürt gazdája szakértelmét és szorgalmát dicséri. A következőkben néhány olyan módszert ismertetünk, amelyek a szőlőfürtök szebb kifejlődését segítik elő. Ezeket az eljárásokat a nagyüzem hatalmas tábláin nincs mód alkalmazni, de annál több lehetősége van a házikertekben.
Hajtásválogatás
A rövidcsapra metszett tőkéken – különösen, ha azok már öregednek – feleslegesen sok hajtás fejlődik. Célszerű a meddő hajtásokat június második felében tőből kitörni vagy kimetszeni. Az ikerhajtások közül csak egyet, a legfejlettebbet hagyjuk meg. A hajtásválogatás közben ügyeljünk arra, hogy a termőhajtások. alatt a következő évi terméshez szükséges ugarhajtások és biztosítóhajtások megmaradjanak.
A hajtásválogatás után megmaradó hajtások erőteljesebben fejlődnek, és a fürtöket jobban kinevelik. Minthogy az ilyen tőkék vesszőállománya is jobban beérik és áttekinthetővé válik, ezért a következő tavasszal a metszés is könnyebb és gyorsabb.
Azért is szükségessé válhat a hajtásválogatás, mert a fagyok vagy a jégverés miatt elpusztult hajtások pótlására a tőke rengeteg másodrendű hajtást fejleszt. Ezek közül a legalkalmasabbakat kell meghagyni.
Termőhajtások kurtítása
A természetük következtében rosszul termékenyülő, hiányos fürtöt nevelő, rugós szőlőfajták fürtállományának megjavítására eredményesen alkalmazható a termőhajtások kurtítása. Ennek legmegfelelőbb időpontja is június közepe, vége. A munka menete: a termőhajtások vitorláját, a felső egy-két levéllel együtt lecsípjük. Ennek hatására a képződő szénhidrátok egy ideig nem a hajtás növelésére fordítódnak, hanem a fejlődő fürtökbe áramlanak, elősegítik a meg-termékenyítést és a fürtök kifejlődését.
Hónaljhajtások visszacsípése. Egyes szőlőfajták hajlamosak arra, hogy nagyon sok hónaljhajtást fejlesszenek. Mivel a hónalj hajtások elsűrítik a tőkét és ezzel megnehezítik a növényvédelmet, továbbá elvonják a tápanyagot a termőhajtások elől, ezért célszerű gondos kezelésük. Régebben azt hitték, hogy minden hónaljhajtás felesleges, ezért a kötözéskor azokat rendre eltávolították. Ennél sokkal helyesebb azonban – az újabb kísérletek szerint –, ha a hónaljhajtásokat a 3. vagy a 4. levél felett csak visszacsípjük. A most már tovább nem növekvő hónaljhajtások az általuk termelt szénhidrátokkal táplálják a termőhajtások fürtjeit.
Gyűrűzés
Egészen speciális, házikerti eljárás a gyűrűzés. Erre a célra tőkénként 2-3 erőteljes, egészséges termővesszőt választunk ki, és a kiszemelt fürt alatt a hajtásról a háncsot gyűrű alakban – 3-6 mm széles csíkban – a farész megsértése nélkül leválasztjuk. Ennek hatására a gyűrű feletti hajtásrészben tápanyagbőség keletkezik, a gyűrű pedig megakadályozza a tápanyagok lefelé áramlását. Ezt – a fürt megnövekedésén kívül – abból is észlelhetjük, hogy a gyűrű feletti hajtásrész erősen megvastagodik.
A gyűrű kimetszése helyett alkalmazhatjuk a hajtás vékony dróthuzallal való körülkötését is.
A gyűrűzött fürtökben az egyes bogyók nagyobbak és színesebbek, a fürt súlya megnő és 1-2 héttel korábban érik be a kezeletlennél.
Lelombozás
Annak érdekében, hogy a bogyók színesedjenek és a fürt korábban érjen be, a fürtöt árnyékoló egy-két levelet vágjuk le. A lomb leszedését nem szabad túlzásba vinni, mert az asszimiláló felület mértéktelen csökkentése következtében a cukorképződés megáll.
