Szavahihető források szerint a fáról letépett gyümölcs és a földből kihúzott zöldségféle volt az ember első tápláléka.
De ezután rögtön a hal következett, amely még a kenyérnél is ősibb táplálékforrás, mert a hal a tiszta folyókból, patakokból, tavakból és a tengerből nagyobb nehézség nélkül kifogható volt és ízletes, tápláló ételnek bizonyult. Nem csoda, hogy őseink feltehetően néhány emberöltő alatt kitapasztalták a halhús tartósításának módszereit, a füstölést, a pácolást, a sózást, és a szárítást, hogy egész évben, télen se szenvedjenek hiányt.
Ma már tudjuk, hogy a halhús fölöttébb egészséges táplálék, amely sok fehérjét és kevés zsírt tartalmaz, nem növeli a vér koleszterin szintjét.
Mi, magyarok igen kevés halat fogyasztunk, kivéve persze a horgászokat, akik minden pecázásról ekkora zsákmánnyal térnek haza. Pedig édesvizeinkben sokféle hal él, amelyek között a leggyakoribb a ponty, a compó, a csík, a hegyi patakok fehérhúsú lakója, a pisztráng, a ragadozó csuka és a harcsa és a Balaton legfinomabb halfajtája a fogas és a süllő.
A tengeri halfajok sokaságából csupán a lazacot, a heringféléket, a tonhalat, a szardíniát, a tintahalat, a tőkehalat és az angolnát említem meg.
A háziasszony és a főzni is tudó házigazda nálunk élővizekből származó és halastóban tenyésztett halakkal találkozik. Sajnos, a kertekben nem nőnek ehető halak, legfeljebb az egyre divatosabb kerti tavacskákban fickándoznak aranyhalak.
Nagyszerű téli szórakozás és tanulási lehetőség a gyerekek számára az akvárium, ahol megfigyelhetik a halak és a csigák, kagylók életét. Az akvárium komplett élettér, közös élőhelye az állatoknak és a növényeknek, nagyszerű terepe a természeti törvények megismerésének.
