Mind a két növény félélősködő, vagyis fotoszintézisre képes, de a vizet és a benne levő tápelemeket a gazdanövénytől szívja el. Mindkettő a fákon ágas-bogas bokrokat képez, legyengíti és elszaporodva elpusztítja a fákat.
A fehér bogyót érlelő fagyöngy (Viscum album) levelei télen is zöldek maradnak és főként a puha fákon (fenyő, fűz, nyár, juhar stb.) telepszik meg. A bogyó húsa ragacsos, nyúlós anyag, a madarak kedvelt csemegéje); csőrüket a fák ágaihoz dörzsölve a fagyöngy magját a fa kérgébe ültetik. A fakín (Loranthus europaeus) bogyói sárgák, főleg a kemény fákon (tölgy) szaporodik el és leveleik ősszel lehullanak.
A fagyöngyöt Nagy-Britanniában karácsonyi díszként használják, a plafonra vagy a csillárra akasztják és régi szokás szerint alatta „szabad a csók”. Mindkét növény bogyónak ragacsos anyagát madárlépnek használták. Lehet, hogy a Varázsfuvola Papagenója is ezzel csalta lépre a madarait?
