Valódi téli zöldség a fodros kel (leveles kel), hiszen csak nyár végén ültetjük a palántáját és egész télen a veteményben maradhat, amíg csak el nem fogyasztjuk.
Legutóbb a brokkoli diadalútjáról írtam, mint egy táplálkozás-élettani tulajdonságai miatt igen értékes növényről. Régen ismert, de valamilyen ok miatt nálunk háttérbe szorult, sőt ismeretlenné silányodott káposztaféle a fodros kel, amely Európa nyugati országaiban azonban változatlan kedveltségnek örvend és nálunk is érdemes volna a családi kertekben a téli étrendet gazdagító, egészségre jótékony növényt újból elterjeszteni.
Nem kell hozzá sok hely, mert a palántáit augusztus végén kell kiültetni, amikor már sok növény letermett. Egy, másfél méter magasra növő káposztaféle, amely nagy, fodros leveleivel még díszíti is a télen kevéssé látványos kertet.
Nagy előnye, hogy teljesen télálló, mindig csak a szükséges mennyiségű levelet kell leszedni róla és késő tavaszig fogyasztható. Maradványait a házinyulak, a juhok és a kecskék szívesen fogyasztják.
A háziasszonyoknak talán kedvük támad hozzá, ha egy receptet is olvashatnak:
Hozzávalók négy főre: 600 g leveles kel, 100 ml tejfel, egy evőkanál olaj, 200 ml vegyes zöldségmártás, bors, konyhasó, szerecsendió.
Elkészítés: a megmosott és apróra felvágott leveleket olajban megpárolni, a mártással leönteni és 20 percig sütni. Bármilyen kolbászfélével, virslivel kiváló, egyszerű és ízletes vacsora! És hogy mi az étel neve? A névadást a szakácsra bízom.
