Egyesek a száraz, férfias borokat részesítik előnyben, mások a félszáraz, megint mások az édes, konty alá való borokat fogyasztják.
Sokszor hallom, hogy az Európai Unió országaiban borfelesleg van, ezért a szokványos magyar borok csak viszonylag alacsony áron adhatók el. A bor azonban piaci szempontból is különleges árucikk: minden borkedvelő fogyasztónak más az ízlése.
Sokan a fehér, mások a vörös vagy éppen a divatossá vált rozé borokat kedvelik. Egyesek a száraz, "férfias" borokat részesítik előnyben, mások a félszáraz, megint mások az édes, "konty alá való" borokat fogyasztják. Hasonló a helyzet a fajták sokaságával is, amelyek - ha nem is az egyik évről a másikra, de - lassan, a fogyasztói szokásoknak megfelelően módosulnak.
Valamikor a tokaji aszú a polgári kaszinók kvaterkázó itala volt. A zsúrokon és a kártyadélutánokon a hölgyek egy pohárka illatos Tramini mellett múlatták az időt. A kaszás-kapás földművelők jól lehűtött száraz borral hűsítették magukat. Az akkor tájt még lófogattal fuvarozó, nehéz testi munkások leginkább egy-két móri Ezerjóból készült fröccsöt eresztgettek le a torkukon, mondván, hogy ez nyáron hűt, télen pedig fűt.
Divatjamúlt?
Manapság a fehér Chardonnay, a Tramini, a Pinot blanc, továbbá a vörös Zweigelt, a Kékfrankos, a Merlot a divatos, de egyre többen fordulnak a régi, magyar fajták (Kéknyelű, Juhfark, Budai, stb.) felé is. Az Alföldön újra éled a könnyű, illatos, asztali bort adó Csabagyöngye, az Irsay Olivér, az Izsáki sárfehér, a Kövidinka kultusza.
Ezen utóbbiak közé tartozik a jellegzetes színű és zamatú borrá érlelhető Kadarka, amely a XVII. század óta az egyik legkarakteresebb és legkeresettebb bora a Villány-siklósi, az egri, a szekszárdi és különösen az alföldi termőtájnak.
Miért szorult vissza a Kadarka telepítése?
Azért, mert ez a szőlőfajta gyalogművelésre alkalmas, a nagyüzemi szőlőtáblákon egyeduralkodóvá vált a magas művelés. A vincellérek szemében rontotta a Kadarka értékét a téli és tavaszi fagyokkal szembeni érzékenysége, a fürtök késői érése, a bogyók rohamos rothadása és - egyes évjáratokban - a bor színének gyengesége is.
Pedig a Kadarkának vannak jelentős értékei is! Jellegzetes, fűszeres illatú, mással össze nem téveszthető rozé bor állítható elő belőle. Könnyed, a kor szellemének megfelelő. A tőkéje igénytelen, még a futóhomokot is jól hasznosítja. A kis területű szőlőskertekben fedéssel megvédhető a téli fagyoktól és az optimális érési időben szüretelve a rothadás se tesz benne kárt.
A szőlőskertekben és a borfogyasztók asztalán helye és jövője van a Kadarkának!
