Sokan népiesen macskaméznek nevezik ezt a fa sebeiből kibuggyanó, gyantaszerű anyagot.
Gyakran fordulnak hozzánk a kertbarátok azzal a panasszal, hogy gyümölcsfájuk törzsén, vastagabb ágain mézgafolyást tapasztalnak.
Veszélyes-e ez a tünet, és hogyan lehet a mézgásodás ellen védekezni? Mindenekelőtt azt kell tudnunk, hogy a mézgásodás nem betegség, hanem csak tünet. A mézgásodásnak "ezeregy" oka lehet. Ezek közül a leggyakoribb a túlságosan magas talajvízszint, a téli fagy, az erős metszés, a túlságosan nagy termésberakódottság, a mechanikai sérülés (például kapavágás) vagy a rovarok rágása.
Nyilvánvaló, hogy a tünetet csak úgy lehet megszüntetni, ha előbb megkeressük az okot, amely a betegséget előidézi és azt gyógyítjuk meg. Maga a mézgásodás ekkor már csak helyi kezelést igényel.
Gyakran okozza a mézgásodást egy gomba és egy baktériumfaj együttes fertőzése, amely súlyos esetben a kajszi- és őszibarackfák gutaütéséhez, pusztulásához vezet. Ennek megelőzése céljából e fák metszését csak a rügyfakadás, a nedvkeringés megindulása után kezdjük el és májusig fejezzük be.
A mézgás sebeket először éles késsel faragjuk ki az egészséges szövetekig, majd a sebet a szokásos anyagokkal fedjük le. A mézgásodás különösen gyakori és veszélyes a kajszi-, az őszibarack- és a mandulafákon. Előfordul, de nem nagy mértékű a cseresznyefákon, meggyfákon is.
