Nyárvégi esték csodálatos pillanatai

Nyárvégi esték csodálatos pillanatai

Akinek lehetősége van megfigyelni augusztusban, szeptember elején a szentjánosbogarakat és a hullócsillagok fénycsóváit, semmi esetre se mulassza el most az alkalmat!

Minden időszaknak meg vannak a maga szépségei és nehézségei: januárban jól esik felidézni a karácsony és az új esztendő megünneplésének hangulatát, februárban farsangolunk, márciusban örülünk a hóvirágnak, türelmetlenül várjuk a kikelet érkezését. És ez így folytatódik hónapról hónapra! Most, augusztusban - mi, kertészkedők - még élveznénk a nyár és a vakáció minden örömét, ha időnkét nem szomorítana el bennünket a vízhiány miatt sorvadó növényeink látványa, ha nem néznénk ijedten a kiszáradt legelőket, a csörgőre aszott kukoricatáblákat és az esőt mindhiába váró tarlókat! 

Hadd ajánljak Olvasóinknak két olyan természeti látványosságot, amelyeket egyre ritkábban ugyan, de manapság is láthatnak az augusztusi estéken.

A szentjánosbogarak titokzatos élete

Gyerekkoromban, ha sötétedés után leültünk a kert bozótos sarkában, rövidesen apró fények villantak fel a bokrok ágain és a fűszálakon: rajzottak a szentjánosbogarak, keresték egymást a hímek és a nőstények és fényük erősödésével jelezték, hogy a randevújuk sikerrel is járt! Manapság elég ritkán találkozunk ezzel az apró - többnyire egy-másfél centiméteres - bogárral, amelynek nem csak a kifejlett imágója, de a lárvája, sőt a tojása is bocsájt ki élénk, sárgás vagy zöldes fényt. (Ez a potrohukon képződő luciferin nevű pigment oxidációjának köszönhető, 10-20 másodpercig tart, azután a kis jószág eloltja a lámpácskáját, amely rövidesen ismét felfénylik és a tűzijáték tovább folytatódik.)

Szentjánosbogár

Magyarországon saját szentjánosbogarunk van!

A szentjánosbogarak valamennyi kontinensen előfordulnak; 200 fajuk közül nálunk három fordul elő, de a leggyakoribb a Lampyris nocticula, amelynek kifejlett példányai igen rövid életűek, mindenevők (apró rovarokkal, szúnyogokkal, növényi maradványokkal táplálkoznak). Közülük csak a hímek tudnak röpülni, a nőivarú egyedek a kiemelkedő fűszálak oldalára tapadva várják párjukat és a tojásrakás után rövidesen elpusztulnak.

A városi közvilágítással nem versenyezhetnek

Kedvelt tanyájuk a ritka bozót, a szérű, a virágos kert, de kerülik a forgalmas helyeket. Nem szeretik az éjjel is működő közvilágítást, mert ezzel saját fényük nem képes versenyezni!

Csillaghullás tiszta égbolton

Éjszakai látványosság az augusztusban legsikeresebben megfigyelhető csillaghullás is. Több mint 50 éve történt, hogy az akkor tíz év körüli fiammal elmentünk egy tíznapos gyalogtúrára a Bakony-hegységbe. Bakonyszentlászlón kezdődött az utunk, amely a Cuha-szurdok mészkősziklákba vájt, vadregényes útján folytatódott. Egy éjszakát Csesznek községben töltöttünk, ahol egy parasztház szérűjében vertük fel az egyszerű (két katonai sátorlapból álló) sátrunkat, felmásztunk az udvaron álló szénásszekér tetejére és a hátunkra fekve bámultuk a ragyogó csillagokat. Összeszedtem minden, szerény csillagászati ismeretemet, hogy jól meg tudjam mutatni fiamnak az Esthajnal-csillagot, a Göncöl-szekerét, a Tejutat, a Marsot és nem hiába vártuk a hulló csillagokat sem, amelyek hosszú csóvát hagyva maguk után hamvadtak el a csillagos égbolton.

Keresnünk kell a csillagfényt!

Ebben az augusztusi látványban ma már csak kivételes alkalomként van részünk, mert a mesterséges fények és a légkör szennyezettsége is elhomályosítják a csillagos égboltot. Igaz viszont, hogy hulló csillagok helyett mostanában gyakran láthatunk egy-egy izzó felületű műholdat lassan elhaladni a fejünk felett.

Sűrű, fehér fellegek?

Épp egy évvel ezelőtt az évtized legnagyobb szárazsága nehezítette meg a mezőgazdasággal kenyeret keresők életét. Azon a nyáron hat héten keresztül nem esett számottevő csapadék az országban, ezért, ha az égre néztünk, szívesebben láttunk volna esőt ígérő, szürke felhőket, mint fénylő Holdat, vagy hulló csillagokat az estében.

Mert abban minden bizonnyal igaza van az egykor nagyhírű „csillagásznak, mennyiség- és erőműtudornak", Nostradamus-nak (1436-1476), amikor azt írja Csízió című könyvének XXXII. fejezetében, hogy: Sűrű, fehér felleg esőt jelent. Nem kell tehát mindig nyári kánikulát kívánnunk, néha örömmel várjuk a fehér felhőket és a földet megtermékenyítő, az embert felüdítő, jótékony esőt!

Ha tetszett a cikk, kövesd Bálint gazdát a Facebookon is!

BEZÁR