Az autó ablakán kitekintve megnéztem mezőgazdasági táblákat és sok furcsaságra lettem figyelmes.
Augusztus utolsó napján kánikulai meleg volt, hétágra sütött a Nap. Kora délután a Balaton partjáról a főváros felé utaztam. Az anyósülésen ülve nem volt egyéb dogom, tehát elővettem a füzetemet és feljegyeztem néhány követendő és néhány elfelejtendő dolgot, amelyeket most szeretnék megosztani az Olvasóimmal.
• Amerre csak az autópályáról látni, géppel jól művelhető, nagyüzemi táblák alakultak ki. Ennek következtében (a könnyebb módszert választva) szinte csak búzát, kukoricát, napraforgót és repcét termelünk.
• Az idén korán ért be a búza és gyorsan befejeződött (a korábban szeptemberig is elhúzódó) aratás és cséplés. Nyoma sincs a búzának, mert a bálázó gépek a szalmát is eltakarították.
• A napraforgó is beérett, mielőbbi betakarításra vár, a kukorica is közel van a teljes éréshez.
• A határban semmi mozgás: dolgozó embert, gépet és sajnos legelő szarvasmarhát, vagy juhnyájat se láttam.
• Utam során egyetlen takarmánytáblát se fedeztem fel. Nincs jószág, ezért nincs lucerna sem?
• Most kellene a vízlevezető árkokat kitakarítani, hogy tavasszal ne legyenek belvizes foltok.
• Alig van tarlóhántott tábla. Pedig a termőföld halála, ha nem művelik! (A benne levő milliónyi mikroszkopikus állat és növény elpusztul).
• Nincs sehol másodvetés! Nincs szükség az ebből származó jövedelemre? Se a zöldítésre?
Vissza kell állítani a vetésforgó rendszert, mert különben sivatag lesz a mai termőföld helyén! Állatállomány és jól kezelt, idejében kiszórt és beszántott istállótrágya nélkül nem lehet tartósan, a jó gazda módjára a termőföldet életben tartani. Még kondicionáló szerekkel is csak egy ideig!
Ennyi!
