A cserépben, csöbörben nevelt növények nagy előnye, hogy akkor lehet a kert leglátogatottabb pontjára állítani őket, amikor teljes virágzásban vannak, utána pedig szerényebb helyre kerülhetnek a következő virágnyílásig.
Ez a sorsa a szerelemvirágnak (Agapanthus africanus) is, amely augusztus közepe táján nyitja ki hosszú kocsányon nyíló, 30-50 kék virágból álló, pompás ernyőjét. Egy nagyobb, idősebb tövön akár 3-4 virágszár is ékeskedik, és ezzel a terasz, a tetőkert, az előkert, a bejárat legszebb díszét alkotja.
A virágzatok kifejlődésének előfeltétele, hogy a nyár folyamán napos, védett helyen álljon és bőséges, rendszeres öntözésben, valamint tápanyag-utánpótlásban részesüljön.
Ősszel, a fagyos idők beállta előtt védett helyre kell vinni a növényeket. Minthogy vastag, elágazó, húsos gyökereket fejlesztenek, 3-4 évente át kell ültetni őket és az öreg töveket szétosztással lehet szaporítani. A teleltető hely hőmérséklete 3-6 fok legyen, és a növénynek télen is szüksége van fényre, mert a hosszú, lándzsás leveleit télen se veszti el. Nagyon keveset kell viszont öntözni.
A szerelemvirág érzékeny a hirtelen környezetváltozásra, ezért tavasszal először némileg melegebb, világos, napos helyre van szüksége, majd a néhány hetes edzés után május közepén, a talajmenti fagyok elmúlása után kerülhet a szabadba.
Az átültetéshez tápdús, középkötött talajt válasszunk a számára, és az edény aljára – a felesleges víz elvezetése céljából – terítsünk egy réteg kavicsot vagy homokot. Az ültetőedényt úgy válasszuk meg, hogy ne kelljen minden évben átültetni, mert az ezt követő évben a tő rendszerint nem hoz virágot.
