A gyomnövények a termelt kultúrnövények megátalkodott konkurensei! Hogyan védekezzünk ellenük?
Az általunk ültetett, vetett növények között élnek és - nagyon élelmesek lévén - elveszik a talajukból a vizet és a tápanyagokat, beárnyékolják a hasznos növényeket és ezzel visszafogják a növekedésüket, gazdanövényei kártevőknek és betegségeknek, tüskések vagy mérgezőek, vagyis jelentős mértékben csökkentik a termelés eredményességét.
Gyorsan terjednek
Jellemző a gyomok természetére, hogy igen szaporák, sok magot érlelnek (egyetlen disznóparéj 500 000 magot!), és a magjaik több évig megtartják a csíraképességüket. A gyomflóra összetétele állandó változásban van: egyesek - amelyek régen veszedelmes gyomoknak számítottak (pl. a búzatáblákon a vetési konkoly) - a gyomirtó vegyszerek hatására szinte teljesen eltűntek, mások pedig (pl. a parlagfű) tömegesen, nagy területen elterjedtek. Egyes kultúrnövényekből gyomok, egyes gyomnövényekből pedig kultúrnövények lettek!
Minél hamarabb el kezdeni az irtásukat
A gyomok ellen a kertész állandó harcot folytat. A gyomirtás lehet totális, amikor minden gyomot igyekszünk elpusztítani (pl. kavicsos úton, kőlapok réseiben), máskor szelektív gyomirtást végzünk, azaz csak bizonyos gyomnövények elterjedése ellen vesszük fel a küzdelmet. A gyomirtást tavasszal minél előbb el kell kezdeni, mert a fejlődő gyomokat sokkal könnyebb kiirtani, mint a derékig érőket! A legősibb módszer a gyomlálás, a leggyakoribb a kapálás és az ásás. Ezek fáradságos, de eredményes módszerek a gyomok fékentartására. Csak szorgalomra és kitartásra van hozzájuk szükség, idegen anyagokra nem! Az utóbbi évtizedekben elterjedt vegyszeres gyomirtást a kiskertekben szűkebb körben lehet alkalmazni, mert a vegyszerek fajlagos hatásúak és a vegyes állományú kertekben nemkívánatos károkat okozhatnak.
