Az elszaporodó moha elnyomja a sokkal gyámoltalanabb fűcsomókat, elfoglalja a helyüket, elvonja tőlük a vizet és a tápanyagokat. A nagymértékű mohásodás egy idő múlva szürke, nemezszerű réteget alkot a kipusztuló gyep helyén.
A mohák terjedését a fény hiánya és a talaj elsavanyodása idézi elő. Gyakran előfordul, hogy ott mohásodik el a gyep, ahol a felnövő fák és bokrok árnyékba borítják a korábban napfényes pázsitfelületet. Az öntözés kimossa talajból a meszet, a fűnyírás, a gyep taposása levegőtlenné teszi a talajt és ennek következtében előáll a savanyodás, majd a mohák módfelett gyors elszaporodása.
Eredményesen védekezhetünk a mohásodás ellen a gyep rendszeres levegőztetésével, a mohák kitépésével. Erre igen alkalmas eszköz a gyomfogas (vertikutir), de szükség estén egy élesre köszörült fogú gereblyével is elvégezhetjük ezt a munkát. A gyep közelében levő bokrok, fák ágainak kiritkításával több napfényhez jut a gyep és ez nem kedvez a gyomok szaporodásának.
Ha a mohásodás nagymértékű, akkor szórjon ki négyzetméterenként 40–50 gramm égetett mészport a gyep felületére. Ez megfordítja a talaj savanyodási folyamatát, lúgossá teszi a talajt, aminek következtében a moha kipusztul a fűcsomók közül.
