A vakond jellemzően élethosszig tartó ellenfele a kiskerttulajdonosoknak, akik a jó idő beálltával újra egyre több túrással találkozhatnak. Tuti szer nincs ellene, mindenki másra esküszik. Most már kapható természetes hatóanyagú vakondriasztó golyó is.
A Kisvakond karaktere a rajzfilmben cuki ugyan, de a saját kertünkben már nem okvetlen örülünk ennyire a jelenlétének. Bár pusztítja a csigákat, százlábúakat, lótücsköt, drótférgeket, jókora túrásokat hagy maga után, ráadásul a veteményeskert növényeinek gyökereit is meglazítja, ezek ezért utóbb könnyen kiszáradnak. A vakond a díszkertben a legnagyobb bosszúságot a gondosan ápolt gyep felszántásával okozza.
Így aztán aki azt szeretné, hogy virágai és az ebédlőasztalra szánt növények, no meg persze a gyep békében fejlődhessen, kénytelen felvenni a harcot a kis vaksi rovarevő emlőssel. Gyümölcsösökben ez kifejezetten ellenjavallt, hiszen egyetlen állat saját testsúlyának másfélszeresét kitevő mennyiségű kártevőt fogyaszt naponta. Érdemes inkább rájuk bízni a pajorok, májusi cserebogarak eltakarítását, mint haragudni rájuk.
Aki az előnyök és hátrányok mérlegelése után úgy dönt, hogy inkább harcol ellenük, annak nagyon fontos tudni, hogy a vakond Magyarországon védett állat, eszmei értéke 25 ezer forint, ezért megölni tilos, csak az elűzésének mikéntjén gondolkodhatunk. A rendelkezésre álló paletta szerencsére széles és egyes módszerek igen-igen hatékonynak bizonyulnak.
Kaphatók vakondhálók és -rácsok is, amelyek fizikailag akadályozzák meg a rovarevőket abban, hogy a felszínre törjenek. Az elektromos vagy napelemmel működtetett vakondriasztók az ember számára hallhatatlan frekvenciájú hangokat bocsátanak ki, így tartják távol az állatokat.
Szintén humánus megoldás például az Magyarországon újdonságnak számító Protect Natural vakondriasztó golyó bevetése. Ez egy szagalapú riasztószer, ami ráadásul megelőzésre is alkalmas. Érdemes szisztematikusan alkalmazni a golyókat (2-3 darabot túrásonként), és a vakondok által előszeretettel látogatott terület közepétől kezdve körkörösen haladni annak határáig. Ha fordítva csináljuk, akkor könnyen befelé kergetjük a vakondot a kertbe.
Ha már nem tapasztalunk aktivitást, a visszatérést is megakadályozhatjuk: ássunk le nagyjából egy méterenként 15 centiméter mélyre 1-2 golyót, és takarjuk vissza földdel a nyílásokat. A golyók a vakond számára kellemetlen szagot árasztanak, ami arra ösztönzi az állatot, hogy elhagyja a területet. Ez az első olyan szer itthon, ami normál bolti forgalomban is kapható.
Mivel a vakondok szaglása és hallása kitűnő, bevethetünk ellenük hagyományos praktikákat is: fokhagymát, kávézaccot, petróleumba/terpentinbe áztatott rongyot, bodzaágat, nagy sárfüvet (vakondűző fűnek is nevezik) vagy leáshatunk üres boros-, sörösüvegeket a járatokba. Utóbbiakkal egyéb tennivalónk nincs is, a bennük járó levegő megteszi hatását: a süvítő hang éppen eléggé idegesíti a vakondokat ahhoz, hogy valamivel arrébb tegyék a székhelyüket. Arra azonban számítsunk, hogy a népi praktikák tartósan ritkán hatásosak, teljesen elűzni nehéz velük az ásóbajnokainkat.
A vakond természetes ellensége a görény, a menyét, a nyest, a róka, a bagoly, a sólyom, az ölyv, a holló és a gólya – ezekre az állatokra azonban a sűrűn lakott településeken, kerti házas városrészeken nyilvánvalóan csak elvétve számíthatunk, így maradnak a felsorolt módszerek.
A vakondot ugyan nem lehet megölni, de azt nem lehet megtiltani, hogy valamelyik háziállatunk a természet nevében tegye ezt meg. A macskák például a vadászösztönüktől vezérelve vadásznak a vakondra is, akár órákat képesek mozdulatlanul várni a túrás mellett, hogy megérkezzen az áldozatuk. Ugyanakkor ez nem minden macskára igaz, így nem lehet azt állítani, hogy a macskatartók automatikusan vakondvadászra is szert tesznek.
