Mark Twain, a kiváló amerikai regényíró (1835-1910) ifjú korában sokáig dolgozott matrózként a Mississippi folyamon gabonát szállító gőzhajókon és rakodások idején volt ideje könyveket olvasni.
Egy alkalommal, amikor szokatlanul hosszú ideig tartott a rakodás, Mark - kényelmesen elhelyezkedve a hajó tatjában - a következőket jegyezte be a gondosan vezetett naplójába: Ma egy bölcs könyvben azt olvastam, hogy a szeszes italok fogyasztása rendkívül káros hatású a szervezetre. Ennek hatására - mivel a könyvek tanácsait mindig megfogadom - tüstént abbahagytam... az olvasást.
Feltételezem, hogy Ön, kedves Olvasó éppen Szilveszter napján nem fogja abbahagyni ennek az írásnak az olvasását, de nem is zárkózik el attól, hogy - ha máskor nem is, de - ezen az estén elfogyasszon egy-két pohár italt, ezekkel koccintva a társaságában levő rokonai, barátai, ismerősei egészségére és további sikereire!
Igen, mi koccintunk a poharainkkal. Mi lehet ennek a szokásnak az eredete?
Egykori egyetemi tanárom, Katona Zsigmond erre a kérdésre a következő választ adta: A bor olyan kiemelkedően nemes ital, hogy annak élvezetéből valamennyi érzékszervünknek részesednie kell. Ezért a bor minősítése, kóstolása, fogyasztása oly módon kezdődik, hogy két tenyerünk közé szorítjuk a poharat és ezzel a tapintásunkkal állapítjuk meg, hogy a bort a kellő hőmérsékleten szolgálták-e fel? Ez után a borral kétharmad részig feltöltött, lehetőleg talpas, teljesen tiszta poharat fény (gyertyaláng) felé fordítjuk, hogy látásunkkal meggyőződhessünk az ital tisztaságáról. Orrunkhoz emeljük a poharat és kissé megforgatjuk benne a bort, hogy minél intenzívebben érezhessük a bor illatát, majd pedig szánkba vesszük, és kellő ideig tartjuk a minősítendő italt. Következésképpen valamennyi érzékszervünknek része volt a bor élvezetéből, kivéve a hallásunknak! Ezt a hiányosságot pótolja a koccintás, mert a finom üvegből gyártott poharak összekoccintása a borhoz illő, szép hangot ad!
Pálinka indítja a beszélgetést
Az óévet búcsúztató est italválasztéka azonban a résztvevők fogadásakor egy pohárka pálinkával kezdődik. Ez valódi hungarikum, amely csak és kizárólag gyümölcs, illetve szőlő alapanyagból, erjesztéssel és lepárlással készül. A legelterjedtebb alapanyagok a szilva, a barack, a körte, a törköly és a seprő.
(Gyerekkoromban sok estét töltöttem egy kisüsti szeszfőzdében, ahol három-négy dolgozón kívül jelen volt a kifőzésre kerülő anyag tulajdonosa is; itt, a kemence körül ülve ki-ki elmesélte életének legemlékezetesebb élményeit és én is tátott szájjal hallgathattam a „világlátott hadfiak" történeteit az orosz és az olasz fronton átélt borzalmakról.)
Borok választják el és kötik össze a fogásokat
A szilveszteri étkezés fogásait a borok választják el egymástól. Ezzel kapcsolatban az a javaslat bizonyult követendőnek, hogy a bort bölcs mértékletességgel kell fogyasztani; annyit (illetve némileg kevesebbet) szabad fogyasztani, mint amennyire ki-ki „hitelesítve" érzi magát. Igaza van Márai Sándor kiváló írónak, amikor azt vallja, hogy: gyümölcsöt azért eszem, hogy dolgozni tudjak, pedig nem is szeretem; bort azért nem iszom, hogy dolgozni tudjak, pedig szeretem!
Hogyan szeretik követni egymást a borok?
Ha az est színvonala megengedi, akkor minden fogáshoz más jellegű bort szolgálnak fel. Ennek a sorrendje: könnyű, száraz fehér, magasabb alkoholtartalmú száraz, vagy félédes fehér, vagy rozé és utána rangos vörös bor. A borrendet a tokaji aszú zárhatja be.
A beköszöntő Új Esztendőt egy pohár pezsgővel illik üdvözölni, ezzel éppen úgy koccintva, mint ahogy a borral szokásos. Manapság már számos pezsgőüzem működik az országban és nem számít különlegesebb luxusnak a 12-14 fokra lehűtött szilveszteri pezsgő elfogyasztása.
Pezsgőt akár reggelire is...
Régi emlékem, hogy egy hivatalos tanulmányúton járva a pezsgő őshazájában, Champagne-ban, alkalmunk volt számos pezsgő-pincészetet meglátogatni. Ezeken a helyeken minden étkezéshez csak és kizárólag pezsgőt volt lehetőségünk fogyasztani. Meg is kérdeztem az egyik házigazdánkat, hogy mikor isznak a honpolgárai pezsgőt, mire azt a választ kaptam, hogy: reggel, délben és este, de, ha éjjel felébrednek, akkor is pezsgőt isznak. Amikor pedig mi, vendégek meguntuk a pezsgőt és kértünk egy kancsó vizet, akkor (ravasz alattomossággal) langyos csapvizet tettek az asztalra, aminek az volt a következménye, hogy mégis csak mindenki a pezsgős pohara után nyúlt!
Hát, ennyi fért az én szilveszteri csevegésembe. De mielőtt bárki megróna léhaságomért, hadd fejezzem be ezeket a sorokat az új évre érvényes, igen mély értelmű intelemmel, amely Shakespeare Hamlet című tragédiájából származik és Polonius főkamarás mondja fiának, a hosszú útra induló Laertesnek: Légy hű magadhoz: így, mint napra éj, Következik, hogy ál máshoz se léssz. (I. felvonás 3. szín).
Minden kedves Olvasónknak boldog, békés Új Esztendőt kíván
a szerkesztőség nevében is
Bálint György
