Varietas delectat – állítja a klasszikus, latin mondás. És valóban, a változatosság gyönyörködtet. A kertek változatossága meg különösen!
Önmaguk a kertek is roppant változatosak. Nincs két egyforma kert, mint ahogy nincs két egyforma ember sem. Ahány kert, annyiféle a tájolása, a kilátás a környezetre, a talaja, a növényállomány az összetétele, kora, egészségi állapota – és főleg – a hangulata. Ahogy vannak vidám és szomorú, vendégváró és magányos lakások, ugyanúgy léteznek gondolatokat ébresztő és unalmas, jóságos és fukar kertek is. Katona Zsiga bácsi, szép emlékű és nagyon bölcs szőlész professzorom mondta egy alkalommal a meglátogatott kertről: "Látod, ebben a kertben nóta van!"
A kert hangulatát számos körülmény alakítja; de ebben kétségkívül meghatározó szerepe van a sokszínűségnek, a változatosságnak, vagy ahogyan mostanában divatosan mondják, a biodiverzitásnak.
Miből is tevődik össze a kert változatossága?
A tér kialakításából: a jó kerttervező a tereprendezés során nem tünteti el a telek kisebb-nagyobb egyenetlenségeit, dombjait, hullámait, hanem kiemeli azokat, jelentőséget, tartalmat ad nekik. Rézsűt, támfalat, lépcsőt tervez a különböző terepszintek közé. Kisebb részekre tagolja a kert területét, mert tudja, hogy a telek annál nagyobbnak tűnik, minél több részletből áll. És a részletek nem szigetelődnek el egymástól, hanem harmonikus egységet alkotnak.
A változatosság leginkább a növényállomány összetételében bontakoztatható ki. Ha a telek mérete lehetővé teszi, akkor a házi- és hobbikertben legyen virágoskert, amely tavasztól őszig díszlik, kissé távolabb gyümölcsös, szőlő és veteményes. Keressen néhány négyzetméternyi helyecskét a fűszernövényeknek, esetleg a sziklakertnek, a kerti tavacskának. Ha ezt a telek mérete nem teszi lehetővé, akkor kombinálja a különböző elemeket: egy virágzó vagy érett, piros gyümölcsökkel kínálkozó meggyfa nem csupán hasznos, de szép is, jól illeszkedik a virágoskert hangulatába.
A zöldségfélék fogyasztása nem csak egészséges, de a növények díszértéke se lebecsülendő. Gondoljanak csak a vörös levelű céklára vagy a fára kúszó kolbásztökre, a zsenge hajtású, lazalombú kaporra, és a fehéren csillogó karfiolra. Vannak kifejezetten díszítő értékű zöldségek: a bimbóskel, a fodroslevelű kel, a sütőtök, a díszkáposzta. Nem is szólva a szőlőtőkéről, amely tavasztól késő őszig valódi látványos tanulság a bársonyosan kifeslő rügyeivel, a támrendszer huzalára kapaszkodó kacsaival, a legjobb parfümöt is leköröző illatú virágfürtjeivel, a dús lombjával, és az ősszel borostyánsárgára, lilára, pirosra, feketére érő, illatos, zamatos bogyóival. És a színjátéknak még nincs is vége: ekkor következik a levelek színkavalkádja, amely egészen a novemberi lombhullásig tart.
A változatosság még tovább fokozható új, eddig kevéssé ismert növények betelepítésével, kipróbálásával. Mert a kertészember büszke arra, hogy olyan növényei is vannak, amelyek a szomszédban vagy a környéken nincsenek. Az én egykor volt füredi kertemben állott egy sudár atlanti cédrus; az ágait olyan kecsesen tartotta, mint egy balerina a karjait. Valahányszor beléptem a kertbe, köszöntöttem: kezeit csókolom!
Nagyon tudtam örülni annak az őszibarack fának, amelyen – különböző időben – háromféle őszibarackfajta gyümölcsei értek. Boldog voltam, amikor levágtam a tövéről az első cukkinit, amelynek a vetőmagját a Dante-i, Nocera inferiore nevű dél-itáliai városkából "importáltam". Örültem a törpe körtefa első gyümölcseinek, éppen úgy, mint a gumós köménynek és az ananászcseresznye zamatos bogyóinak.
Végül is a változatosság valóban nagy érték a kertben. A hosszú, téli estéken ne csak a kikeletig hátralevő napokat számolják, de nézegessék, lapozgassák, olvassák a Kertbarát Magazin cikkeit, a szakkönyveket, a katalógusokat és az árjegyzékeket, hogy amikor felpárállik a tavaszi föld illata, és kisüt a Nap, akkor a kertjük a Paradicsom-kert gazdagságát próbálja meg utolérni.
