A amarillisz hagymás növény, amely – szakszerű gondozás mellett – a tél közepén 1-3 virágszárat fejleszt, rajtuk 3-4, hatalmas, tölcsér alakú, piros, fehér vagy cirmos virággal.
A nyáron szabadba kiültetett leveles hagymákat szeptember végén felszedjük és vízszintesen lefektetve kamrában, fészerben, szellős helyen tartjuk; ez idő alatt a levelei és a gyökérzet egy része leszárad. November elején a hagymákat megtisztogatjuk, leszedjük a nyáron keletkezett fiókhagymákat és beültetjük őket friss, agyagos, tápdús virágfölddel megtöltött cserépbe, mégpedig oly módon, hogy a hagyma fele a talaj felszíne fölé emelkedjék. A földjét egyszer alaposan megöntözzük és a cserepet sötét helyre tesszük vagy fekete papírból sodort süveget helyezünk föléje. (Én a konyhaszekrénybe szoktam zárni az amarilliszeket.) Ezután hat hétig nem lesz gondunk velük, öntözni se kell őket. Ekkor azonban megjelennek a hagymák oldalából előtörő, vaskos virágrügyek és elkezdődik a teljes kifejlődésben 60-80 cm magas virágszár növekedése. A hagyma közepéből levélrügyek törhetnek elő, ezekből nem lesz virág! Amikor a virágszár elérte a 15-20 cm magasságot, akkor világos, meleg helyre állítjuk és rendszeresen öntözni, tápoldatozni kezdjük, amelynek eredményeként a virágok két-három hét alatt kinyílnak és pompáznak.
Hogy a virágok tartósabbak maradjanak, a növényt éjszakára állítsa hűvösebb helyiségbe!
Elvirágzás után a virágszárat visszavágjuk és a növényt tovább kezelgetjük, majd a tavaszi fagyok elmúltával kiültetjük a szabadba, hogy tápanyagot gyűjtsenek a következő téli virágzáshoz.
Manapság már kaphatók az áruházakban fénykezelt amarilliszhagymák is. Ezeknek nincs szükségük a fénytől való átmeneti elzárásra!
