Iránból, az egykori Perzsiából származik és a hódító törökök segítségével jutott el hozzánk, és lett az egyik legnépszerűbb virágunk a tulipán.
A tulipán régen és ma
Európában a legnagyobb tulipán-hatalommá Hollandia vált, ahol a „tulpománia" a 17. század közepe táján tetőzött, és a divatos virágok rövidesen megjelentek Magyarországon is. Lippai János a Posoni kert című könyvében erről így ír: „Legszebbek és nemesebbek a niederlandi tulipák, kiknek sok különböző színekben leírásával nem akartam terhelni az kegyes olvasót." És valóban előállítottak a nemesítők mindenféle színű és formájú tulipánt, de fekete tulipánt mind ez ideig nem sikerült létrehozni.
A tulipán idővel nem csupán a kertekben, de a népművészetben is megjelent és közöttünk van ma is, amikor megcsodáljuk a tulipánmotívumokkal díszített népi bútorokat, hímzéseket, ruházati tárgyakat. A tulipán magyar virág lett!
Mi legyen elvirágzás után?
Irén és Hajnalka névnapján szerte az országban, kiskertekben és közparkokban nyílnak: a tulipánok. Ha elhervadtak, akkor törjük le a virágot vagy a fejlődő magházat, mert annak beérlelése sok tápanyagot von el az anyahagymától és a mellette fejlődő sarjhagymáktól. A levelek néhány hét múlva ugyancsak kezdenek sárgulni, lankadni. Ekkor a hagymát és a mogyoró nagyságú sarjhagymákat kézi ásóval ki lehet emelni a földből. A kihúzásukkal ne próbálkozzunk, mert a levél elszakad és a hagymák a földben maradnak.
Jövőre is tulipánt!
A kiszedett hagymákat hűvös, szellős helyen, lapos ládában tároljuk az augusztusi kiültetésükig. A kifejlett hagymákat virágágyba vagy edénybe, 8-10 cm mélyen ültetjük, a sarjhagymákat sorba elvetjük. Hosszú, enyhe őszön a fejlődő levélkék csúcsa a talaj felszíne felett megjelenik: ezek télen nem fagynak el, de a virágágyást nem árt fenyőkéreggel, szalmával, lekaszált fűvel védeni a nagyobb fagyok ellen, hogy tavasszal minél korábban és minél szebben virágozzanak.
