Szemérmes gyümölcsfák és kíváncsi méhek

Szemérmes gyümölcsfák és kíváncsi méhek

Ha egy gyümölcsfa a városias vidéken kevés gyümölcsöt terem, akkor gyanakodhatunk a beporzás hiányára is. Mit tehetünk, hogy segítsünk neki?

A gyümölcsfák életének legszebb, leglátványosabb időszaka a virágzás, amely az ember számára mindig a megvalósítható reményt szimbolizálja, mert a virágszirmok szerény szépségét látva maga elé képzeli az érett, édes, illatos, zamatos gyümölcsöt. Nem csoda, hogy annyiféle legenda, mese, történet, dallam kapcsolódik a gyümölcsfák virágzásához: a japánok ünnepként tisztelik a cseresznyefa bimbóinak kibomlását, zenével, tánccal, énekkel köszöntik a virágok kinyílását. A szomszédos Ausztria Wachau nevű tájékán (Melk és Krems város között a Duna partján, a Világörökség részén) az őszibarackfák virágzása idején rendezik a nagy népünnepélyeket. És látta már csónakból a Balaton északi partvidékét, a domboldalakon virágzó mandulafákkal? Felejthetetlen látvány, érdemes lesz március végén megcsodálni!

De nem kevésbé gyönyörűek a kertekben álló cseresznye és meggyfák sem, amelyek szinte menyasszonyi díszbe öltöztetik a környezetüket, amikor felöltik fehér csipkeruhájukat.

Tavasz!

A virágzó gyümölcsfák látványa fokozza a kertészkedők örömét, pedig aggódnak, nehogy egy váratlan hideghullám következtében lefagyjanak a fagyérzékeny virágok, vagy a rajzó cserebogarak pusztítsák el a bimbókat. És könyörögnek az időjárásnak, hogy tegye lehetővé a minél hosszabb virágzást, a virágok jobb megtermékenyülését.

A gyümölcsfák többsége öntermékeny, ami azt jelenti, hogy a virágok magházát a saját virágporuk is megtermékenyíti. Minthogy ez a beltenyésztés bizonyos genetikai kockázatot jelent, ezért a kertész jobban örül annak, ha ezek a virágok is más fáról származó virágpor által termékenyülnek meg. Akadnak olyan gyümölcsfajták is, amelyek ugyan öntermékenyülők, de a portokjaik előbb érnek be, mint a bibéjük és ezért sikertelen a megtermékenyülés. És vannak önmeddő gyümölcsfajták is, amelyek kizárólag más fák virágporával termékenyülnek meg. Ezért van feltétlenül szükség a gyümölcsöskertben a megtermékenyítést végző rovarok segítségére. Ezt a régi időkben tökéletesen elvégezték a természetben élő rovarok, lepkék, hangyák, katicabogarak, legyek és darazsak, amelyek azonban a civilizáció (mesterséges világítás, zajszint növekedése, légkör szennyeződése stb.) terjedése és a növényvédő vegyszerek használata következében megritkultak és a virágok megporzásában a főszereplők egyre inkább a dolgozó háziméhek lettek.

Általánosnak mondható az a tapasztalat, hogy a nagyobb városok kertjeiben álló gyümölcsfák azért érlelnek viszonylag igen kevés gyümölcsöt, mert hiányoznak a megporzást elvégző rovarok. Sajnos, egyre kevesebb az amatőr és a hivatásos méhész és különböző okok miatt csökken a méhcsaládok száma is.

Gyerekkoromban még szinte minden falu plébánosa, jegyzője, tanítója, kovácsa, asztalosa szabad idejében méhészkedett, ma ez már ritkaság számba menne! Pedig a méhészkedés igen tanulságos, érdekes és jövedelmező módja a szabadidő eltöltésének is. Ennek ellenére sokan veszélyesnek tartják a méhek jelenlétét és főleg a gyerekeket féltik a méhszúrástól, pedig a méhek barátságos jószágok és csak akkor támadnak, ha veszélyt éreznek. Egy „méhcsípés” pedig csupán egy-két napig tartó, viszkető, piros foltot, vagy hólyagot okoz, amely könnyen és gyorsan orvosolható!

A kertben a kaptárt olyan kevéssé forgalmas helyre kell telepíteni, ahol a dolgozó méhek zavartalanul tudnak ki- és berepülni és akkor se az embert, se a kertben élő állatokat nem támadják meg. Kétségkívül nem kedvelik a nagyon erős szagokat (markáns parfümöt, izzadtságot) és a hadonászó, zajos, rohangáló embereket sem! Ha a kertben nem akad megfelelő hely, akkor a szomszédos országokhoz (Szlovákia, Ausztria, Szlovénia) hasonlóan parkokban, közintézmények területén lehetne a gyümölcsfák, a zöldségfélék, a virágok megtermékenyítését végző méhek kaptárait (elkerített „placcon”) elhelyezni.

A méhek legértékesebb zsákmánya a nektár, mert ebből készítik a mindannyiunk által kedvelt és nagyon egészséges mézet. Ezen kívül a méhek szorgalmasan gyűjtik a virágport is, amelyet táplálékul, a lépek építésére és a fiasítás nevelésére használnak fel. Megporzási hatósugaruk nyáron egy-két kilométer, tavasszal és hűvös időben 200-500 méter.

Most, a gyümölcsfák virágzásának a kezdetén érdemes volna megkezdeni feloldani azt az előítéletet, amely jelenleg még a falusi és a városi méhészkedést megnehezíti. A méhek segítségét is vegyük igénybe, hogy több gyümölcsöt és mézet fogyaszthassunk!

Ha tetszett a cikk, kövesd Bálint gazdát a Facebookon is!

BEZÁR