A világkereskedelem jóvoltából egyre gyakrabban kerül az áruházak polcaira nyersen, befőtt vagy lekvár gyanánt az ananászcseresznye (Physalis ixocarpa), amely azonban nem fán, hanem lágy szárú, egynyári növényen érik.
Őshazája Közép- és Dél-Amerika. Igen közeli rokona a hazai kertekben is gyakran látható lampionvirágnak (zsidócseresznye, Physalis alkekengi); a növény leveles szárának a csúcsán hólyagszerű termésben 2-3 cm átmérőjű, lila bogyója helyezkedik el. Melegigénye a mi paprikánkéhoz hasonló, ezért célszerű tavasszal palántát nevelni belőle. Sok napfényt, vizet és nitrogén tápanyagot kíván. A palántákat – a paradicsomhoz hasonlóan – kissé mélyebben kell ültetni, mint ahogy a palántaágyban álltak. Az érett bogyó könnyen lehull, de száraz időben a hét végi kerti munkáig a földön heverve is friss, zamatos marad.
Olykor megtámadják a levéltetvek: ezek ellen védekezni kell, de más betegsége és kártevője nem jelentékeny.
Figyelem! A lampionvirág (Physalis alkekengi) élénkpirosra színeződő termésburkában érő kisebb, piros bogyója mérgező, nem ehető!
