A magaságyba feltétlenül ültessünk néhány tő paradicsomot, hiszen ez folyamatosan termő növény, amelynek a gyümölcsei a nyár elejétől az ősz végéig szedhetők, fogyaszthatók.
Emellett a frissen szedett paradicsom íze összehasonlíthatatlanul jobb, mint a napokig ide-oda rakott, szállított, napon fonnyasztotté.
Csakhogy a paradicsom elég terebélyes növény, ezért viszonylag kevés kaphat helyet a magaságyban; tehát a fajták megválasztására nagy figyelmet kell fordítani.
A palántákat április végén ültethetjük ki. A fejlett - olykor felnyurgult - palántákat mélyen kell a talajba ültetni, mert a paradicsom szárán is fejlődnek másodlagos gyökerek, amelyek a növény teljesítményét megnövelik.
A bokor alakú, ún. determinált fajtákat 50x50 cm-re, a folytonos növésűeket 70x70 cm távolságra ültessük egymástól. Az utóbbiakat karózni kell, mert különben elfekszenek, és a többi növény fejlődését akadályozzák.
A paradicsom (Lycopersicon esculentum Mill.) fontos munkája a kacsozás; a levelek hónaljában fejlődő - és gyorsan megerősödő - hajtásokat idejében el kell távolítani; ennek hiányában a tő elbokrosodik, sűrű lesz, és a bogyók nem fejlődnek ki.
A bogyókat egyéni ízlés szerint félérett vagy érett állapotukban szedjük le. A determinált növekedésű tövekről - rövidebb idő alatt - 2-3 kg, a folytonos növekedésű fajták töveiről folyamatosan 6-8 kg termésre számíthatunk.
